Szemeid előtt egy meg-nem-valósítható,
látszólagos, boldogabb Élet
idillikus látomása sajog;
mennyi mindent kellett
volna még tenni,
hogy mások látva lássanak?!
Hogy az, kinek szívedet
ajándékba átadtad,
megfogadta, hogy gondoskodni
fog terólad miközben
inkább parti dáridókba járt,
vagy épp vásárolgatási kedve
egyenesen a Váci utcába,
vagy az Andrássy útra vitette!
- Nyomaidban most egyre
inkább üvöltő,
ordibáló farkasok loholnak,
míg tündérek s nimfa-hölgyek
átnéznek Sziszifuszi dagadékságod felett.
Követnéd a látszat s Valóság
hamis-talmi díszleteit,
s ami megmarad:
csupán egy újabb
lemondó nekirugaszkodás.
A ,,hátha lesz belőle" valami alapérzésével.
Nem könnyű mostan sem a Világ,
sem az egyre inkább manipulálható,
megalkuvó érzések örök sorozata;
eltűnnek idejekorán
a hajdanvolt legjobb
barátok-ismerősök is,
ha nincs, s nem lehet,
aki kézen fogva,
bátorítva vezetgetne
a Lét labirintus-ösvényein.
Bárhogyan is szeretnél
érvelni makacs-nyakas
igazságod mellett,
ami a te meggyőződésed
rendre újabb és újabb
hitszegők lépnek Jágókként színre,
míg váralan-hirtelen
egyszer csak azt veszed észre,
hogy magyarázat nélkül,
azonnal elbocsátottak!
A születés és elmúlás közt
már félúton álldogálsz,
miközben a negyvenet
alig pár hónappal túllépted.
Szeretetet-szerelmet
örök-szomjazó mélabús,
csikorgó-lelked - félő -,
újból kilyukad
egy-egy sorsdöntő
tragédia átélése után,
s - meglehet -,
úgy jársz majd te is:
váratlan infarktusban
elalszol csendesen,
vagy épp könyvvel
a kezedben összeesel,
s ilyenkor hol s vajon még
merre lesznek hűséges Barátaid?!
- Dús reményű,
kitenyésztett harmóniákról
ne is fantáziálj tovább!
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
(csak bejelentkezve)