Manapság rendre elszalad
mellettünk szándékos-kedvvel
a modernizáció, és mindenkori
fejlettségi ráta; elsuhan,
vagy épp csak lebukik, pördül alá
- feketelevesként bukik elő megint.
Mert a rettentő zsákformájú,
zsírpacni testből úgy sincs kiút;
legalább is ezt látja a zsigerileg
felszínes, exibicionista világ
zéro empátia nélkül.
A lélek mélyén belül megmaradva
viszont oly jó volna sokszor titkosított,
apokfif átjárókat, alantos
féreglyukakat fúrni s keresni
akár még a tilos-tabunak
számító érintések közt is.
Az egyszer használatos
influenszer-darálókban
más-más ad trendi-sikk divat,
szépségápolási,
vagy életmód-vezetési tippeket;
hogyan kellene szebben,
élhetőbben boldogulva létezni?!
A felszínes jóindulat csupán
csak egy újabb kirakatba
bepakolt olcsó, szánalmas
katasztrófa, melyből sosem
az átlag profitál,
- az örök Időkre meghagyott
eldönthetetlen kérdések
közül csupán csak egyet
illene a párunknak feltenni:
Akkor is szeretsz-e még
ha koldus-szegénnyé
darált a nyomorult élet?!
Önmagukba birtokolják a tévhitek
mellett a berögzített,
agymosottá lett kicsinyes
gondolati eszméket is,
mert azt hiszik ezzel
nekik jobb lehet;
inkább egy helyben állnak
tétován is akár még toporogva,
mert az adott Rendszernek
hisznek inkább, mely
- nagy általánosságban -,
máris kimondja kik azok,
akik mindenképp érvényesülnek,
még akkor is ha összedől
ez az egész szánalmas,
elrothadt kóceráj.
Hogy egyre mélyértelműbb Valóságba
igyekszik megkapaszkodni
az átlag - meglehet -,
kicsit már lehetetlen
és egyszerre nonszensz-abszurd
felfogásnak tűnik.
Akár a kétéltűvé tett
hangyák futkározik köröttünk
egyszerre bűntudattal
megfűszerezett káröröm,
hajótörötté lett
szándékos érvényesülési vágy!