Csak lélegzetnyi rés légy,
ahova csak ímmel-ámmal
juthat majd be néhány keresetlen,
kedves szó, ha az érintés,
vagy a Mindenség-mozdulatok
már megszűnni látszottak,
karéj-holdként féltőn óvd
Kedvesed életét,
míg csak megteheted.
Törött Hoffman-cserepeken
kell meztelen lábujjakon lépkednek,
hogy ne törődhess kicsinyes,
kisstílű rágalmakkal,
melyeket a kinti Világ
szór naponta rád.
Mintha nem csupán
önző-makacs Halálod,
de még élő életedet is másokra
vonatkoztatva élnéd át,
csak hogy ne kelljen szembesülni,
hogy ne csupán széllel kibélelt
ember-roncs maradj halálodig
- de hallgató csöndek szájpadlására
már ne ragasszon hiábavaló,
értelmetlen prédikációt
a hazug-hitvány beszéd.
Vigyázz magadra.
Ne kelljen másoknak összekaparni,
ha sirályvonalban zuhanórepülésbe
kezdesz s nem nyílik ki
ejtőernyőd félúton;
tudhatod szánalmas félelmeid
akkor szakadtak rád,
mikor megszülettél,
s kolonc Atlaszi súlyok húztak
volna vissza placenta-gödrök
még dédelgetni kész sejt-burkai közé,
mert ha egy keveset-élet
üstökös-csillag lezuhan a Lét
peremvidékéről mindenki
értetlenkedve álldogál
s vallatón kérdezgeti:
,,Vajon miért tehette?!"
Arcok hazug-hamis
vásznain szélhámos csalások
völgyét még megszemlélheted,
persze ezt is csak úgy,
hogy megállítsd önmagadban
a hanyatt-homlok menekülő kisembert,
aki vacogva retteg a manipulálható,
megalkuvó érdek-szándékoktól.
Nem az önmagadhoz való hűség
törvénye terít le,
vagy mondd ellent tudatos,
kigondolt érveidre
- de a kezdeményezések
melyekre sosem volt
elegendő kamasz-kedved.