Mondák már neked,
hogy rosszul állsz hozzá a dolgokhoz?!
 Nem az elérhetetlen,
 az el-nem-nyerhető Boldogság árulása,
 és nem is a gazsuláló,
 seggnyaló elismerések sorozatai,
 a pillanatok töredékében
 mért olcsó siker-hajhász hozzáállás,
 - csupán a Lét összetett összefüggései
 az igazán fontosak.
 Csak ez a mostani nap,
 amikor még nem fertőzte
 meg agyad csatornáit sem a demencia,
 sem az Alzheimer.

Csak az igazgyöngyökből
szőtt kacagó nevetés
 Kedvesed ajkán lenne a fontos,
 a lusta, zsongító kényeztetés
 halhatatlan Szerelmek árnyékában.
 Csak a szánalom a fontos,
 az alázat, csupán csak
 a fájó gyönyörűség,
amivel kis ideig követni
 lehet a múlékony dolgok,
 emlékek koordinátáit,
 hogy vajon merre, hova tűntek?!
 Csak a mindennapok küszködő személete
 a fontos, hogy vajon
 mi maradhat még melletted,
 s kikből lesznek önmaguk elárulóivá?!

Kimért időközökben tehozzád
 is rendre megérkeznek,
kikről még azt hihetted megfeledkeztek rólad,
 hiszen magányod tartósan rád települt.
 Váratlan szituációk fogsága,
 akár a kiélezett késhegyek
 - előbb-utóbb -, téged is
 rendre megkörnyékeznek.
 - Vigyázz! Ne méregesd a másikat akként,
 hogy ki a lúzer, s ki a Balek!
Mert mindenki szerepet játszma,
 maskarát veszen arcára,
 s így kíméli magát a Lét-sebektől.

Tested átható szaga a méregdrága Axe
 és Old Spice ellenére
 hamar mgbüdösödhet,
 de te mint Ember ne legyél
 se bitang, se alávaló!
 A mások ügyeskedő zsonglőrködése
 már egyre jobban kivehető.
 Kripta-arcok úszkálnak
 még azt hihetve,
 hogy fennmaradnak ebben
 a közönyös összekúszált forgatagban;
 s egyikük sem tudhatja Életének
 vajon mi lehetett
 immár tényleges értéke-értelme?!