Az örök-gyermek lélek
egyszer tán még felnőhet
a megnemesedett sors-tragédiákig;
vakítani fogja őt
a tudatalattiban fészket
rakó Semmi hiánya,
mert az aránypároknak
csupán csak egyetlen
sansza lehetséges.
Időközben, ahogy
az élettörténeti korszakok
egyre sekélyesebben
váltakoztak újfent
megoldhatatlanná lett
a biztos zuhanások vágya.
Vitorlákat-vesztettek óceánok
habzó hullámai is,
mert az ember nem lelheti meg
csupán csak halálában
a honvágy Odüsszeiáját.
Egyszer az ember
csak megérti miért
is szükséges neki
minden esetben
a legalsó határtalanságok
sávjain ideiglenes
körülmények közt
még posztolnia hűségesen,
hogy ideje korán el ne fogyjon,
a tér-idő nélküli sziszifuszi
kicsinyes súlyok
ígéret-gyümölcsei is
csupán csak mások háza
táján teremhetnek
s teremtődhetnek.
Miért nem találhat
megfelelő hasonlatot
a benső, elrejtettebb
lélekre az emberi szó?!
Mert a teljességnek is
csupán egyetlen válasza
lehetséges, akárcsak
a betölthető Mindenségnek?!
A mai digitálisan
alulfejlett korból
szándékosan hiányzik
az ütemes, ritmikus
lassúság megbízható monotóniája;
a dobogó, érző szívben
is az üresség totális hiánya lakozik,
ha nem képes megfejteni,
értelmezni egy adott
bizonyos mikrokörnyezet
kicsinyeskedő visszajelzéseit.
A kettőzött Én érzéseit
gyakorta eltakarja
tudatosan a felszínt
láttató személyiség.
– Elaltatnak, vagy
felriasztják álmaikból
önazonosságukat.
Mert a Lét kicsit
a halálon túl is
a Semmi ágán
végesülten meg-megpihen!