Hasznavehetetlen, letaglózó
nyarak egyszerre csak semmivé lesznek,
s akár a léggömb kilyukadnak;
fölingerelhető embereket
szándékosan jobb elkerülni,
még akkor is, ha az ember ezzel
a nyílt Gandi konfliktus-mentességet kockáztatja,
hiszen mindig ugyanazok csinálják
a világra szóló szenzáció-balhét.

Véget nem érő kicsinyes
lépcsőfokokon hajkurász
esendő mimika-hisztérika parti-királynő,
aki kedvére még le is cseréli
maga körül az ún. tetszhalott éjszakát.

Szuvasodásnak indult
az őszinte emberi érzésvilág.
A ,,mennyire szeretlek!
A csakis egyedül rád van szükségem,
mert melletted még önmagam lehetek”
– kezdetű frázis-szövegek,
melyeket oly jó volt hallgatni
még anno a kezdődő
szerelmes mámorok pillanataiban,
mert az első boldogabb találkozót
rendre elnyelte valami ismeretlen,
különös, furcsa repedés,
tátongó lyuk,
mintha falánk folytonosság-Hiányt
csempészett volna valaki
a dobbanó szívek közé.

Évtizedekre is beidegződött,
tétován elmotyogott félmondatainkra
manapság már a kutya
sem igen kíváncsi,
hiszen minden felszínes,
megalkudott, megszeghető
szerződés lett csupán,
melyet egy újabb és újabb
követ manipulálhatón, kikezdhetőn.

– A két tükör-arc egyforma
grimasszá bénul,
mert legbelül már tudja azért veszített,
mert feltétlen szeretete
és önzetlen bizalma kicsorbult.
Romantikus vágyak unalma
sokszor éppen emiatt untat,
mert a másik fél is
egyre inkább gyanakvó.

Akár valami elátkozott,
fekete özvegy az ádáz
rosszullét már mindenütt
körbeveszi az embert,
ha csak felszínes,
semmitmondó ígéretekbe,
kijelentésekbe már bele-belebotlik;
kényszeredett, aranyérgörcsöket
termelő nevetésbe fullad immár,
aminek meg kellett volna történnie,
hogy később ne térhessen
vissza a tudatos
Hiány börtön-falai közé!