Ki hitte volna,
hogy akár még pár
évtizeden belül
a posztmodernitásba fertőzött
pop és Celeb-kultúra ennyire
visszhangos, számító,
szánalmas lehet?!
Akár valami lehorgonyzott,
ostobácska társadalmi
piramis-játék egymást
elgáncsolva akarnak
érvényesülni tömeg-embereket
gyártó Falanszter-elméletek,
s akárcsak Orwell 2+2 ritkán lehet 4.

Az átlagos emberek,
akár istenbarmák inkább
cipőtalpukat még szándékosan
egymásba is beletörlik,
csakhogy ne kelljen a másikán
segíteni, akár egy kicsit is.

A légi közlekedési útvonalak
is csupán csak az újgazdagok
charter-járatai számára elérhetőek,
hiszen ott aligha van motozás,
avagy vámvizsgálat.

A Lét – tetszik vagy sem -,
egyre ingatagabb,
míg minden más pusztulásra ítélt,
és esetleges.
Szüntelen változandó
helycseréket hajtanak végre
főként sziruposan
hazug-talmi bulvármédiák frontján,
s egyre többen szándékosan
akarnak még helyezkedni,
persze csak, ha tudnak még.

A Lét szélét hamiskodó szavak
már így is letördelik;
mert a szívek fény-lüktetése
tán még a romantikák idilli
hajnalán se biztos,
hogy igazán megmutatja önmagát.

Jó volna még ha az egyszerű átlag
is rendre figyelné élete
kilengő-súlyú szent görbületét,
melyben világra jött hajdanán,
és melyben boldogulni
– úgy ahogy -, mégiscsak
muszájból megtanult.

Háló nélkül, pusztán csak
egy szál kötélen szükséges
egyszerre csak egyet lépkedve
előrébb menni, remélhetőleg
inkább már Nyugatra, semmint Keletre.

A feszült lélekben még
a tömör nyugalom is
egyre gyúlékonyabb.