A hétköznapok sikerorientált,
megkülönböztetettnek hitt,
exhibicionista rendkívülisége
sokkal inkább unalomig
ismeretes tunya közönyösséget,
tovább butítható ígéret-szegő
gaz nepotista hozzáállást teremt,
semmint tulajdonképpeni elszánt
cél-akaratot a befolyásolható tervek,
dolgok valódibb természetéhez.
Még tán a legkíváncsibb mindenki
is csupán csak egyedül
az ellentmondások kakofóniájába
szerelmes egyedül,
hiszen egyedül csupán csak azt figyeli.

A leggyengébb láncszemek közt
könnyedébben, megvesztegethetőn
árulókká vedlenek nem csupán
a spiclis-kedvű pecérek,
de a mániákus holdkórosok is,
akik eltorzított,
tovább hülyíthető jövőképeket remélnek;
vajon eszmék s gondlatok
salak-anyagai, vagy számító,
kétszínű propagandák zacc-hordalékai
rendelkeznek-e az emberrel
naponta minden másodpercben?!

Igazmondások sanda vigasza
mintha már cáfolatként
terjengne akár a szándékosan
meggyújtott bozóttüzek;
mert disznók s böllérek
váratlan modern korszaka
váratlanul mintha kezdene úgy is egybeesni.
De vajon tehetnek-e bármit is,
ha a puszta tényeket is
meg lehet bármikor cáfolni,
hiszen azok is lebutított,
egyszerűsített hazugságok?!

Toporzékolt higgadtsággal
mindenki lelkében már ott lappang,
növeszti önmagát a tartós kényszer;
rácsok árnyékában,
mintha az ember már saját
maga ácsolná meg saját ketreceit,
ahonnét a legszebb
reményt-keltő ígértek
dacára sem lehet megbízható,
elérhető kiút!

A szabadnak hitt akarat,
gondolat bizonyítéka
egyre inkább megszeghető;
gátat vet a következetesség,
józanított megfontolás,
mert dialektikus kölcsönhatás is
- meglehet -, csupán csak
felerészben igaz,
mert alapból kikerülhető,
akárcsak a legtöbb félvállról
vett nézeteltérés,
amiből világméretű
konfliktus kerekedik.