Kerouac tetovált bőrökön titkos jelek,
látomás-jelképek látszanak;
minél feltűnőbbek, rikítóbbak annál jobb.
Békekölcsön-kenyér már ritkán jár vissza,
akárcsak a kilencesre végződő összegekből
a pénztáraknál szándékosan
ottragad értéktelen aprópénz.

Kikönyökölt, foszlásnak indult
öltönyökben mégis hajdanán
a nagy cula-kamaszok még önmaguk tudtak,
s mertek maradni, hisz mindenki csóró volt,
még a házmester és a mosónő fia is.

A Világ most nemhogy
elhúzná homályba taszító,
giccses, ordenáré ködfüggönyét
- de még jócskán rá is pakol néhány
tonnányi lapáttal,
hogy az egyszerű kisebbségnek
még nehezebb dolga lehessen.

Könnyűvérű, kisstílű nőcskéknek
látszanak a kicsit erősebb sminket,
s tűsarkút viselő koktélruhás tinédzserek,
akik bár megígérték szüleiknek,
hogy remélhetőleg még éjfél előtt
félig józan állapotban biztonságban
hazakeverednek s végeredmény
- még így is -,
alig kilenc hónap múltán látható csak.

Virágszirmokat tépked a gyorsuló Idő.
,,Vajon Ágnes szereti-e még az ágrólszakadt
Skodával járó melós kispolgári Gézát?!"
- Elfelejtett flört-tekintetekből rendre
elmarad az egyetértésnek szánt
hűséges kompromisszum ígérete.

Mostan akár a parázsló indulat
egyre többen akarnák kivasalni
egyszer s mindenkorra hajótörötté lett,
halandó mindennapjaikat,
galambősz-szálakat így fésül ki
az ember kopasz-korpás fejéről
az évtizedek sanyargatott íve.

Emlékeink rongyaival
még egyszer-egyszer jó volna
biztosított fogódzópontokat keresni
s találni is; sikátorszagú kapualjakban
kuporgó kutyák a hajléktalanok,
míg a félig teli demizsonokból
rendre elfolyik, akár
az alkonyok vére a tablettaszagú vörösbor.

A megviselt, s évek által
sanyargatott lélekre talán
már csak a megváltó Halál-tudat
hozhat enyhet adó,
végleges amnesztiát!