Időt-pörgető béka-királyságok
 udvarában egyre nehezebb fennmaradni,
 hiszen - nagy úgy tűnik -,
 állandósulni látszanak férgek
 s rovar-ivadékok, s csigák nyúlós,
 nyáladékos nyomvonalaiban
 továbbra is meg-megjelennek
 hűséges segg s talpnyalók.

 A tudott hazárdjáték,
 akárcsak a lépre csalt orosz rulett
 egyszerre kiszámítható bukás lesz,
 hiszen önmagát leplezi le
 benne maga az ember,
 s mert mostanság a bölcs szamarakat
 tán éppen úgy kiröhögik,
 akárcsak a Hamleti bolondokat,
 mert hitvány, s alávaló vakondokok
 közt legfeljebb csupán
 a menekül szolgáló vaksötét
 alagút az egyedüli méltó,
 ami még kiérdemelheti
a bizonyítások lehetséges
 alternatív igazságait.

A dolgok mögötti lényegesebb
 megfejtések miért,
hogy alig megfejthetők?!
 Az elkorcsosodásnak indult
 tömegkommunikációban
 valaki önző-mohó,
 manipulatív indokokból,
 jelképes szándékok
 gyanánt kivétel nélkül
 mindig hibázik.

 Szájak szélén pattanás-lakatokat
 bilincselt egy-egy
eltévedt igazmondó szó,
 miközben már egyre több
 az agyatlan gyökér a szupermarketek,
 plázák rogyásig
 kitömött autóparkolójában.
 Ügyeskedők adnak-vesznek
 nem csupán kolonc-portékát,
 de akár még ember-életeket.
 Szándékos homállyal vajúdik
 a rozsamarta,
holló-sorsú őszi évszak is,
 amikor az egyre kevesebben
 lévő tanúskodók, és virrasztók
 már alig-alig képesek világot gyújtani.

Ha Lét-küszöbön már át is lépett úgy,
 ahogy mégsem tűrhet elszánt,
 avagy bosszúszomjas haragot
 az érző ember-szagú,
 Golgotás-lélek; legfeljebb csupán
 az örökké kreatív-megújuló értelemnek
 kezdhetne még új,
fejlődőképessé ítélt
 cselekvésekbe s dolgokba.
 Már megint beláthatatlan
 történéseknek kellett megtörténniük,
 ha egyáltalán az ember azt szeretné,
 hogy észhez akar térni.