: 317
: 311
: 1
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Tasi83 – Kartonkoronás Requiem
Várható olvasási idő: ≈ 1 perc
szerző által korrektúrázva
Koszos kartonpapír-koronát
visel egy részeg hajléktalan,
girhes korcs-kutyusa
szimatolja folyton.
Mintha szándékos
torz-undorral tojnának
fejére nem csupán az emberek
- de serénykedő galambrajok is.
Valahogy az átlagember se veszi észre,
mintha ugyanígy nyomorulttá
züllesztené a megfeledkezett
humánum s emberi szándék,
hogy ti. emberek is voltunk egykoron,
s most roncsokká forgácsolt
bennünket a kíméletlen Idő.
Jó s rossz szándék ma mintha
ugyanúgy hirtelen eltűnne
a sohasem volt sohába.
Az ember önmagát kénytelen
dédelgetve vigasztalni,
mint síró kisgyereket,
aki egyfolytában megbocsátó
anyját követeli,
űzött homályos szemeivel
messzi távolok felé tekint.
Adós marad minden s mindenki
- nem csupán mostoha Sorsával,
de mihaszna életével is,
melyet születésekor még
ajándék gyanánt kaphatott.
- Illeszkedni muszáj volna
- jól tudhatják
ezt meglepően sokan -,
de vigyázat!
Nem behódolni,
és tilos is lenne seggeket kinyalni,
mert az átlag - akárhogy is akarná -,
csupán csak sötét gyalog
lehet méltatlan Léte ócska,
kiszolgált sakktábláján,
így hát - senki sem kérdi -,
tovább tűri emberi méltóságát
megcsúfolandó mocskát
a Világnak.
Mélységes verem
s dögkúttá lett a puszta Valóság,
melyből ritkán lehet csupán
végleges kiút; mohó kicsinyeskedőket
ma még űzi, hajtja egyre
a szilárdított koncra leső
búja mohóság, s két pad közt
könnyedén vermek szájába beleesnek,
mert kicsit nap-nap után
meghal az erkölcsi morál
az emberekben,
s nézni kénytelen hasztalan
címeres ökrök, bégető
agymosott birkák táborát,
ahogy mell döngetve
majdnem büszkén saját
életük kicsinyes
vágóhidjára mennek.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
mecena_tartalom