Most nehézkesebb az élet,
mintha több volna immár
a jóllakott ordas,
mint a sovány éhező,
akit a maga mócsing-korca sem éltet;
az összes régi biztatás
betegeskedő szívekre
bilincsként nehezedik.
Mert kicsinyeskedő dicséretekbe
belerejtett cáfolattal
most akármelyik
összeesküvés-elmélet
egyre jobban hangzik.
Mert egyszer valamikor
kivétel nélkül mindenkit
vijjogó mentővel visznek a Halálba.
Mostan rángatják már
elégszer a méla lélek
kabátszárnyait; tolvajléptekkel
- ha megtehetnék -,
minden kihalt utcasarkon
állna egy bukott
tolvaj kuncsorogva
néminemű alamizsnáért.
Oldalt kifeszített kézfogó
tenyerek ingája egyre
inkább bizonytalankodva
hajladozik, akár a kilengő inga,
lelkek erdejében
még így is rendre
nyüszíteni kényszerülnek
kétségek alamuszi kutyái.
Előbb-utóbb kihunynak
majd az emberi érvek,
akárcsak a jólhangzó
bocsánatkérések elfelejtett
szülinapi fiaskók miatt;
a Lét féreg-odvaiból
lassítottan kúszik-mászik
elő egy-egy újabb
alkut-kötött hazugság,
mely legfeljebb csupán
csak ideig-óráig ha, érvényes.
Odakint egymáson is
áttaposni vágyó,
röfögi kondák tülekednek
nyomakodva míg
az egyszerű ember
jóformán saját megérdemelt
helyét se találja e nagy Világban.
A rosszakarat betontuskói
már csupán csak
egy köpésre állnak a jóakarattól
- már ha van -,
zümmög egyre,
akár a duruzsoló méhraj
a gátlástalankodó hatalom-ipar,
hiszen már csak bégető
juhnyájak maradtak,
amiket nem őrizhetnek
folyamatosan Dávidok.
Magas árakon adják el
s tovább maguk X-ek s Y-ok
- mellékutcák csatornái
ha felfakadnának tonnányi
tocsogó mocsok s szennylé
árasztaná el gyarló földi lelkeiket!