Szikla-kemény falanszter-falakba
 ütközve mindhalálig;
 egyedül s tétován kell,
 hogy minden koron megálljunk
 a rútul elárult Hiéna-Világ előtt,
 melyről azt hihetük egyedül
 csak a sajátunk.
 Világító, prófétás-szavaink
 szinte fénytelenek, árnyéktalanok,
 már nincs s talán nem is lehet,
 aki megértené itt mostani
 szeméttelep-lényeget,
 s azt, hogy ki-kinek az adósa,
 vagy épp a mindenkori lekötelezettje.

Mert csak Jobbágyok,
 csecsszopók vannak itten,
 s meglehetősen sok stróman-kiskirály,
 kik kedvükre kakaskodva prédikálnak,
 de semmi nemest,
vagy jót nem cselekednek.
 A lenge-zöld ifjúság is ideje
 korán hervadásnak indul,
 ha kamasz-anyák,
még maguk is gyerekek
 kisdedeket hagynak parttalan
 csermely-árkok martján.

 Hogy hódolni kellene még
 a meg-nem-alkuvásnak?!
 Lehet! Már így is - ha kell, ha nem -,
 pózolhatnak mindenféle jöttment
 piperkőc-jampec fogdmegek,
 kik nem segítenek,
csupán végrehajtanak, de minek.

Bűnös s bűntelenek titkosított,
 Apokrif-lajtstomára így kerülnek
 fel talpnyalók, s hiszékeny-naiv
 áldozatok vegyesen.
 Miféle szembesített tettenérés az,
 melyből immár senki emberfia
 vissza nem fordítható?!
 Egy jelentősebb hajszálnyira
 újra és újra visszapörgeti önmagát
 a mindig hiányos Történelem;
 vajon kik maradnak még
 a felszíni porondokon?
 Kik tűnnek végleg el?!
 Véletlen ígéret-kézfogásokból
 még ritkán emeltek lég s kártyavárakat.

S miközben csillag-dobogások
 bújtatnák híven őrizkedve idilli,
 boldogabb álmaink másnap
 ismét kínkeservesen ébrednünk
 kell a szükséges Valóra.
 Besúgók, fülelők közt mindig
 akadhat egy újabb lefizethető,
 kisstílű spicli!

 Burjánzik a Lét küszöbén
 a tarack-gaz, amit - így is, úgy is -,
 meglehetősen bajos lesz végképp kiirtani!
 A csöndesedő szavak
 még szándékosan leülepedtek valahol,
 valamikor, nem tudni,
 hogy ki is hallgathatná meg őket!