Nem gondolom, hogy mostanság
mindig s mindenben nincs
s nem is lehet se jogom,
se igazam, se hitem.
Nem hihettem, hogy agymosott,
mogyorónyi agyak közt félúton
már megszünhetett minden
talpalatnyi összeköttetés.

Nem hiszem, ha két összetartozó,
egy ütemre dobbanó szív
halhatatlan boldog lehet,
mert elhiszi, átérzi zsigerileg,
hogy hús-vér sejtek szintén is összetartozik,
tehát egyetlen kristálytisztán marad egységet
alkot a Mindenség megbonthatatlan
törvényei szerint.

Most jócskán vastapsot arat magának
a szándékolt, tékozló tévedés,
hogy minden percben mérnek,
ítélnek, digitális formában
ujjlenyomatokat vesznek;
vajon csupán ennyire futotta-e
az egész tudományukból?!

- Mintha szüntelen zsinatolna,
zsongana nem csupán csak
a káposzta-fejekben,
de már a kiterjesztett létezésben
is a fokozódó mélység,
és mélyülések egész sora;
lüktet a szegénység
és a kínzó-mohó éhség közt
a hitvány megalkuvás,
és alkukötés, ami esetleg túlélhető.

Nem gondolom s inkább hajnali
háromkor is bealszom, mert már
nincs kedvem folyamatos
autósok anyázására,
reggelek brutál-kemény,
kicsinyeskedő szócsatáira
ébredni a Kedves andalító,
flörtölő becézgetése helyett.

Egy feszült törmelék-darab sóhajt
még árván, elveszetten szívem helyén,
s tudom, hogy tán húsz év
múltán a nagy létező egész
majd kamatostul visszaveszi azt,
amit anno negyven éve
könnyed ajándék gyanánt
megteremtett s kiutalt!

Hát így! Keep smiling,
mint eddig vagy egy milliószor!
S ha esetleg akad egy-egy balek,
kit kedvére átverhet egy adott rendszer,
szélhámosok kicsinyes, megalkuvó tábora
- ne szabadna hagyni,
hogy az a kevés emberséges
tolerancia mind kárba vesszen!