Idővel objectívizálja, lcsupaszítva meg
 is hazudtolja magát az Ember.
 Korral járó berögzött sztreotípiák éppen
 úgy keserítik szánalmas kisstílű kis életét,
 akárcsak a rátörő betegségek.

Rossz beidegződések, szokások
 a ,,már minden el van rontva"
a ,,valamire-jó-lesz" mánia
 a gyűjtögető neandervölgyis életmód,
 melyet a fiatalabb cyber-generáció tán már
 meg sem érthet bármennyire is erősen koncentrál.

Aki már régi rozsdásodásnak indult
 fogaskerékként csikorog-nyekereg
 egy olajozottnak hazudott Rendszer-gépezetben
 a már az újrahasznosított hulladékokat sincs szíve kidobni.
 Rossz becsüssé lett az elsárgult emlékek mellett
 az évekkel kifakult érzelmek is;
 hiszen a gyerekek már felnőttek,
 kirepültek s az idegbeteg rohanó életmód
 megbosszulva önmagát
 már képtelen ellátni a segítő szándékokat,
 ha még léteznek valahol egyáltalán.

Végül is a kisszerű dolgokat is
 előbb-utóbb szándékosan elfelejtik,
 mert a vad törtető Életnek mennie kell valahová,
 s nem kérdezi meg senkitől se:
No, mondd csak? Te ki is voltál valójában?!
- Hús-vér leglényegét lecsupaszítva
 az ember csupán már csak a Halálban nyerheti vissza,
 amikor már a testetlen Nirvána-Semmi befogadja
 s nyughatatlan, önmarcangolt Lelke is tovaszáll...