Mindig csak tétlenkedve-tétován
 várakozni belesimulva simulékonyan
 a Mából a Holnapok udvarába,
 egykor és ma szinte mindegy;
 a postán vagy a szupermarket parkolójában
 az elrozsdásodott bevásárlókocsiba
 tenni a megromlott kefírt,
 ötven forintos zsömlét aminek
 már záptojás-szaga van.
 Megbocsátóan mosolyogni
 ha sarkadra tolják a bevásárlókocsit
 hallgatni befelé derülni
 a madarak közbeszólásain.

Mert manapság mindenki megalkuvó
 alkalmazott csupán.
 Szolgáltató, kupeckedő szektorban gyártják,
 mint szorgoskodó automaták
 az egymás ellen irányuló
 masszív-stabil szekatúrát!
 S miközben másodpercekként
 szerepeket cserélnek,
 akár vérprofi színészek,
 észre sem veszik,
hogy elsuhant mellettük a rongyos Élet!

S mert már mindenki lefizethető,
 megvesztegethető,
 egyúttal, akár a használt bútorkereskedés
 - ki is bérelhető,
 persze vaskos pénzkötegekért,
 ha van mit!
Tinédzserkorúak teszik le
 a továbbtanulás lehetőségét,
 mondván; ha másnak így is megyeget
 alig nyolc osztállyal Lexus-terepjáróban furikáz,
 V.I.P. villanegyedekben tanyáz,
 akkor majd miért pont nekik lenne szükségük rá,
 hogy a gondolat-szellem lélekerejét,
 autodidakta performance-át
 egyszer s mindenkorra
 szakértelemmel birtokolhassák?!

 Újabb és újabb alternatív

 reality műsorokat gyártanak sorozatszám
 a tartós nézettség radikális növelés érdekében
 s míg a nézőszám folyamatosan növekszik
 - félő -, a tartós bunkósítási folyamatot megállítani
 már képtelennek mutatkozik e hitvány Kor!
 S míg napi huszonnégy óra
 is jócskán kevésnek bizonyulhat
 boldogulva megélni sokan légvárakat
 építgetnek jutányos THM-kamatokból,
 míg a hitelek kamatos kamatait
 automatikusan levesézik számláikról.

Holnaptól széles közöket hagyunk
 a csenddel kitömött mondatok
 között és megváltozik a szó
 és hallgatás közt Szkülla-Kharübdisz.
 Miért is lenne mentség az eljövendő élet,
 ha a minden elvonult,
 s az egykor létező kontúrtalan semmivé lett.