A részletek szinte már egyre lényegtelenebbek.
Odakint kicsinyeskedő galamb-versenyek
feszülnek ha kell, ha nem egymásnak,
s még így se biztos mindig,
hogy vajon ki is a tényleges győztes.

Az egyszerű átlagnak így vagy úgy,
de untig s totál elege van.
A cetrifugába összetekert szennyes,
akárcsak a Lét mindennapos mihaszna dolgai
- észre sem igen veszik -,
meglepő hirtelenséggel feltorlódnak,
összegubancolódnak tán olyannyira,
hogy a Gordiuszi csomót is könnyebb átvágni,
mint megfejteni a szánalmas,
manipulatív, kicsinyeskedő titkokat,
melyeket emlékek, érzelmek spirális gyűrűjében
őriznek ösztönök s emberek.

Évtizedről-évtizedre újra és újra szükséges
hogy meg legyenek feszítve
a Hóhér-Idők szálai,
különben végleg elszakadnak
s az elmúlással fenyegetőznek;
mert mélység és magasság kiegyenlítődésre
váró viszonya most olyan
akár a ragadós sár vagy kisstílű pocsolya,
amiben másfél mázsás ártatlanságok
hemperegnek kedvükre,
hogy lelkük foltjáig mocskosak lehetnek.

Megkövesült a korhadó mosoly az arcokon,
mert titkon már maguk is velejéig hittek
a bizonytalanított holnapok
mocsár-sűrűjének,
s ha - merő véletlenségből -,
sikerült is egy-egy
eltévedt félreértésnek gondolt terv,
vagy elképzelés azt
inkább hajlamosak voltak
sajátságos vakszerencsék kontójára ráírni.

Bosszúálló angyalok kórus-kara kiadósan,
fejcsóválva sokszor fejekre
teszi gyöngéd kezét s levegőből
visszhangzó Jerikói
harsonák dacára odakint,
mintha riadókat fújnának
felüvölt a betölthetetlen Mindenség...