: 380
: 372
: 1
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Tasi83 – Felzabált Illúziók Krónikája
Várható olvasási idő: ≈ 1 perc
szerző által korrektúrázva
Az ablaknyi, mini Világban,
mintha csupán csak
foltokban látszódna
a Ninive-szagú város.
Mintha már mindenki
szervesülten felismerhető volna;
arcok repedéseiben
titkos jeleket vésett
az Apokrif-sóhajtás,
mintha csak egyetlen
nagy tócsába folyt volna
össze kezdet s vég egésze.
A Valóság mostan régen
felzabálta az illúziók,
széptevő látszatok egész kirakatát,
miközben kicsinyes,
hányaveti exhibicionizmusok
epicentrumában mindig
másodhegedűssé lesz,
aki szervesülten
kiakar maradni a dolgokból.
Mert immár mintha
egyre mélyebb spirál-köröket
vágna magának
a félhető öröklét,
az ember is szabadított
rab lehet csupán csak
hétköznapok morzsányi
szemétkupacain,
s eső-szavú Angyal sem karolja
át védőszárnyaival
a hajótörött lelkeket;
szavakkal porlaszt el a Hóhér-Idő,
mert eljött a számadás ideje.
Évtizedek számító vákuumába
belepréseli megalkudott áldozatait
még a menekvés is,
hiszen - sok esetben -,
aligha lehetséges bárhova
is bújni, vagy menekülni.
Kegyetlen lecke ez,
néma játék, lídérces
látomások kínozzák
észrevétlen az élők
még megkuporgatott,
önző perceit; renyhe emlékek,
gyermekkori szelídített
varázslatok virrasztanak
további zsákmányokra várakozva.
Apró darabokra hullik
a jellem, az emberi humánum is,
akárcsak ingatag
építőkockákból emelt torony.
Jobb lenne sokszor inkább
széllel szembe vizelni,
hátha nem ér olyan
váratlanul a hideg zuhany.
Kisded-korokból visszamaradt
pörlekedő hangunkat
szándékosan inkább elfolytjuk;
ne kelljen már azzal
szembesülni, hogy nem csaptuk meg
a nyugdíjbiztosítás mellett
az éhbérszagú élet-járadékot.
Számlánkon még így is
egyre kevesebb a guba
, mire csurran-cseppen
imitt-amott bármi is.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
mecena_tartalom