Most aztán derekast benne vagy
 a híg esetes pácban mikor
 is hol marad még el a nagy finálé?!
 Az ember életében középütt
 a mélyenszántó semmi.
 Emlékeink közt kotorász
 kis éji gyöngeség, kiábrándult ösztön-légyott.
Miért van, hogy az embert
 szobaféken tartják nem csupán a kósza,
 összezavarodott századok,
 de önkényuralkodóknak
 mondható hitvány Türannoszok?!
 Már a hallókészülék is
 inkább spicliskedvű világvevőre,
 és nem egyszerű segédeszközre hasonlít,
 mely megkönnyíthetné
 az egyszerű hitvány szavak meghallását.

Ha az ember kilép a bűvös körből:
 a mérleg egyhelyben
 marad nyerés-vesztés nem jár vele.
itt győztesen ott rongyosan lesz áldott
 és lesz átkozott lesz boldog és boldogtalan.
 A nagy világ-statisztikán nem változik
 meg semmi sem kilépésemmel sem
 hiány fölösleg sem lesz, csupán áldozat-talmi.

Akár még napestig is tüntethetsz szál
 magad kimozdultan a viszonyodból
 hátat borítasz a megalkuvó,
 hamis-hazug konveciókra, álarcos döntésekre
 - igen állapítod meg miként s vajon kikre szabadna
 még vajon támaszkodni e kétes Világban,
ahol már csak a látszatoknak lehet mindenhatósága?!

Beszakadhat az Idők hullámlemezdoboza,
 és egyáltalán kérded
 mi ez a propaganda-hang,
 mely itt a tudatmegmaradás
telefúrkálja gondolatjáratokkal,
 hogy tartós agykárosítást okozzon?
 A tömeg is változatlan
 csak az önállósult cenzúrából
 legombolyodó írás hosszul
 bolyhos szálak borítanak mindent.
Így válik az ember
 akaratlan résszé a Rendszernek,
 mely megszabja a Rész-Egész összességét.
Esnél inkább hasra az elgáncsolt
 lábak kereszttüzében;
 elárultak, de te is
 ugyanúgy elárultad tenmagad!

Hatalomról öt elem
finom elegyeként az ember
 az ég és a föld szíve minthogy
 szellemmel rendelkezik, s gondolati lény volna,
 ám a sárkányok, gonosz varázslók,
 csúf boszorkák, hamiskártyás hazárdírozók
 minden esetben fordított
 játékszabályokkal spekulálnak.
 A csönd viharkabátját lehet
 valami dolga a rendnek
 vagy éppen mindez a rend.