Barátom! Tudom szégyen a kérés,
 most mégis vallatni kezdelek!
 Valld meg nekem,
 de csupán csak az Igazat!
 Mit számít Hóhér-Idők halandóságra
 szánt ítélete, melyben homokszemekként
 peregnek emlékek, történetek,
 életek virágcserép-törmelékei?
 Mit számítnak titkos helyek,
 ahol régi szerelmek lábnyomát
 őrizte hullám-tarajos tenger?!

Egyáltalán már maga a távolság
 mit számít egy digitálisan
 előrevetített korban,
 ahol az információ az egyetlen
 érdemleges tény?!
 - Tán már magad sem hiszed,
 de meglásd névtelen évszázadok
 választanak el a Tettektől
és Akarattól, akárcsak
 a kétes alku-pozícióktól,
 melyek rendre kiszabhatják
 a zűrzavaros s összetett
 Történelem Páka-fonalát.
 
- Csöndes morajlással hallgatod
 szíved dallamát s vannak keményebb,
 sorsdöntő nappalok, mikor már magad is
 alig értheted;
miért rendelte az ismeretlen-bizonytalan Sors
 számodra a kicsinyeskedő lehetetlenségeket?

Miért robbant le Suzuki-autód,
 Toyota Corolád, ami elviekben
 sosem robbanhat le!
 Megannyi láthatatlan kérdés-felelet
 válasz feszül bele
 a kimondhatatlanul árválkodó levegőbe.
 Most még rád vadászó sirályok
 rimánkodnak busás fizetés-emelésekért,
 melyekből rendre kimaradsz,
 de nem szabadna szégyelned magad,
 hogy emberséged,
 s lelkierőd fel-nem-adtad.

- A Világban mostan emléktelen
 színpadok deszkáin át zajlik
 a nagy-kicsinyeskedő, groteszk-előadás,
 mert a Semmihez hasonlító,
 por-hamu Lélek is előbb-utóbb
 felszáll valamerre, ahol szorgos,
 serénykedő galambrajok fekália-kupacokat
 termelnek s bár meglehetősen
 sokan etetik őket,
 holott ez - elviekben -,
 szigorúan tiltott dolog.

- Megfoghatatlan függőséged,
 hogy el kellett engedned Európában
 ragadt barátaid egyre kínzóbb,
 s tátongó nagyobb! Ne bánd!
 Előbb-utóbb csak találkozunk!
 Vigyázz, nehogy a rettenetes
 Tér-Idő dimenzió tömör sötétje
 már végképp rád zuhanjon...