: 371
: 364
: 1
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]
Tasi83 – EGYENSÚLY HANGYA-KÓLÓNIÁKON
Várható olvasási idő: ≈ 1 perc
szerző által korrektúrázva
Mérges, fertőzésnek
induló kicsinyes
szálka-szavak bőröm alatt;
örökbe illik fogadnom
magamban az örök-gyereket,
hogy megvigasztalódjak.
A Lélek görbe torz-tükrén át
kell, hogy nézzem már
a puszta Valóság kellékeit is,
akárcsak a legtöbb embert.
Igazmondó-szemek
őszinteségéből még jó
volna kifésülni
a beszédeskedvű csillagokat.
Odakint mérges bogyókkal
jóllakott verébfiókák fogadnak;
irgalmatlan vergődéssel válaszol
- sokszor -, már az Élet maga is,
melynek peremvidékein
mindannyian egyensúlyozunk.
A zaklatott emberi hangyabolyt
odakint tán jobb is nem felpiszkálni;
boldogult örömök somját
nem rágcsálja más csak
vakondok, vagy féreg.
Mert gondolni is alig merek rá,
hogy maholnap a Halál
rázzon velem baráti kezet.
Cselezni
- ha tudhattam volna hogyan kell -,
már felesleges:
minden út a végesült
semmi felé vezet.
Akár a mérleg két kiszámítható serpenyője;
kezdet s vég közt félúton
rendre bebábozódik
a tudatos hiábavalóság,
mellyel az ember még
boldogulni szeretne.
Minden egyes nap
Janusz-maszkot veszek,
mert csak úgy dől belőlem
a totális egyedüllét szent magánya,
melyet párban eléggé nehézkes,
viszontagságos volna elviselni.
Az évszakok egyforma rendezettsége
mintha szándékos ütemekben
amputálná az ember
ösztön-vágyait;
a végtelennek ható
Idő elnassolja
védtlen áldozatait.
Tudatos csömör vonyít fel
szám széléről, hisz visszajáró,
kósza-lélekkel szükséges
még párosával mennem
saját sors-utamon,
mely ki tudja hova vezet?
De jó is volna, ha kicsit
unalom-szaga lenne
a folyton zsinatoló
, nyüzsgő létezésnek.
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
Kedvencként való jelölés: 
(csak bejelentkezve)
EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
Mostanáig egyetlen hozzászólást sem rögzítettünk…
mecena_tartalom