Nem akart szépségkirálynő lenni. Dehogy is akart. Kezdetben csak egy – amolyan jó kis tréfának, vagy jó buliként fogta fel -, hogy legjobb barátnői – persze megkérdezése nélkül benevezték arra a szépségversenyre, amit – kivétel nélkül -, szinte az összes bulvárcsatorna fő műsor időben leadott. Alig százhatvannégy centis magasságával, alsó, húsosabb, teltebb, vérvörös ajkaival, enyhén kiálló felső fogsorával, és hatalmas, szinte lángoló, őszinte őzikeszemeivel egész lényéből áradt valami megmagyarázhatatlan lelki energia, melyre előbb-utóbb önkéntelenül is bárki felfigyelhetett, amennyiben igazán megismerte őt.
– Jaj csajok! Most ezt miért kellett?! Rajtam fog mindenki röhögni! Ki nem állhatom, ha kiröhögnek! Egy csomó újgazdag seggfej lesz ott, akik alig várják, hogy csorgathassák a saját egoista nyálukat a seggem után.
– Hé Szandra! Nyugi! Istenien fog festeni az új ruhádban, amit a divattervezők is külön neked fejlesztettek ki. Ne rinyálj, mint egy pisis kisiskolás, hanem vesd bele magad a bulitengerbe! Gondold csak meg! Osztriga, csiga, meg mindenfajta egzotikus kaja vár rád. Élvezd! Mi is próbálunk majd belógni a csajokkal, hogy bátorítsunk, de attól félek az a két nagy melák izomkolosszus az utunkat fogja állni egyből. Te is tudod hogy megy ez! Se ki, se be!
– Hát az már igaz! Légy szí drukkoljatok! Nagyon kellene az isteni közbeavatkozás! – Szandra mutató- és középső ujjait összecsípve drukkolt talán még saját magának is, hogy nehogy az este folyamán bármilyen hiba csússzon barátnő számításaiba.
Egy divatvilág számára felkapott eseményen rendszerint mindig ugyanazok a jól ismert partiarcok, partikirálynők, unatkozó, hírnévre ácsingózó celebek, befolyásos vállalkozóik, üzletemberek szoktak feltűnni, mint akik az összes többi rendezvényre is csak úgy meghívatják magukat.
Az egyszerű, átlagembernek kissé még túlzásba vitt csillogásként is hathat egy-egy természetesnek ható smink, vagy egzotikus szempillarebegtetés, ami valójában sokkal inkább az ördögi manipuláció vérprofi eszköze, hiszen a zsűri szemében egy bájos pofi csak széles mosollyal akart, míg ami túlzottan is szomorú, komoly, vagy kvázi hétköznapi az nem sok vizet zavar.
Szandrának valahogy sikerült ügyesen ellavíroznia magát a legtöbb egzotikus, modellalkatú szépséggel a színfalak mögé, ahol – ahogy mondani szokás -, már javában állt a bál. Mindenütt profi stylistok, sminkesek, fodrászok, tervezők egész hada várta, fogadta a soron következő modelleket, akiknek össz-vissz alig pár percük volt arra, hogy a következő kifutói villantásoknál átöltözzenek a legújabb sikkes, provokatív, merész divatruhákba.
– Gyerünk hölgyeim! Mozgás, mozgás! Rajta! Dobjátok be magatokat! – tapsolt sürgetően egy pápaszemes, leginkább számítástechnikai zseninek kinéző, furcsa, bogaras, kistermetű fickó, aki egészen nyugodtan lehetett volna Danny Devito fiatalkori hasonmása is, és akit a kifutóról leszökkenő gyönyörű hölgyek többsége össze-vissza csókolt. – Ne feledjétek Hölgyeim! A kifutó világa nem csupán pazar pompa, és csillogás! Határozott, sugárzó, őszintének látszó mosolyra van szükség, hogy bárkit meggyőzőn a mi ruháink igenis minőségi csúcsmárkák. Úgyhogy szaporán! – még egy utolsó csettintés a levegőbe. Ezúttal kitudja hányadszor, és következett a következő megmérettetés.
Szandra éppen valaminek a sűrűjébe tévedt, mert majdnem sikerült a teljes elektronikai, és műszaki hálózatot tökéletesen taccsara tennie.
– Hé szivikém! Nem látsz az orrodtól?! Szállj le a vezetékekről mert így gallyra vágód a mikrofonokat! – kérte egy nem túl kedves kamerás ember, akiről már most látszott, hogy teljesen felidegsítette magát a legapróbb részleteken is.
– Oh! Bocsika! Tényleg… sajnálom… – sétált amilyen gyorsan csak arrébb.
– Hát te meg…? Hol jártál Istennőm? És ez a haj?! Ez most valami vicc akart lenni, ugye?! Na, csüccs le gyorsan! Meglásd az én kezem alatt újjá fogsz születni! – vette kezelésbe két karját teljesen tetoválásokkal egy harmincas, homársérós srác, aki úgy tudott bánni az ollóval, és a hajsütővassal, akár Picasso az ecsettel. Egy kis hajmosás, és szárítás itt, egy pár vágás ott és Szandra szinte nem is hitt a szemének, amikor viszont látta megújult külsejét a nagyméretű tükörben. Ezután következhetett  smink.
– Nyugi édesem! Előbb hatalmas, nagy szemeidet fogjuk kiemelni fekete tus-ceruzával, és kapsz mindjárt egy egyiptomi Hórusz-szemet is, amitől olyan leszel, akár Kleopátra, majd jöhet egy kis természetes szájfény, némi barnítás, de nem túl sok, mert azt szeretnénk, hogy a természetes hatás érvényesüljön. – a hölgy kétségtelenül vérprofi munkát végezhetett, mert Szandrának a lélegzete is elállt, amikor egy vadidegen nézett vele farkasszemet.
– Én… igazság szerint azt sem tudom, hogy mit is mondjak…? – szabadkozott nagyokat nyelve.
– Ugyan drágám! Igazán nincs mit! Mutasd meg, hogy tökös csajszi vagy, és hogy a kifutót valósággal neked teremtették!
Szandra kiszállt a székből, és észbe sem kapott, amikor egy harmadik ember máris ráadta a legújabb stílusos ruhakollekciót, ami nagy valószínűséggel egy vagyonba kerülhetett.
– Szerintem ez kurva jól áll rajtad Kleopátra! – gratulált saját mestermunkájához.
– Köszi, de a nevem Szandra!
– Tök mindegy kisanyám! Na most menj! Rajtad a világ szeme! Varázsolj el mindenkit!
Szandra nagyobb bajba már nem akart kerülni. Ő csupán csak arra számított, hogy megkóstol néhány egzotikusabb ételkülönlegességet, esetleg eszik egy pár falat aranykaviárt, vagy garnélakoktélt, és esetleg egy pohárka minőségi pezsgőt is kortyolgat, de ez már túl sok volt neki. Mégis, hogy le ne bukjon, és a biztonságiak ne foghassanak gyanút inkább belement a játékba, és megpróbálta leutánozni a modellek felszínes viselkedését.
Amikor ő következett eleinte rettentően zavarta a magasított tűsarkúban való végig vonulás a hosszított, hófehér fényekkel kivilágított kifutón. Körülbelül öt perc után fantasztikusan bájos benyomást keltett, és hatalmas tapsvihar fogadta, amikor lazán lerúgta lábacskáiról a kényelmetlen lábbeliket, és meztelen lábakkal vonult végig, akár egy Nílusi hercegnő.
A legtöbb divatfotós persze mohó vakukattintgatásba kezdett, míg a befolyásos üzletemberek, és dívaszerű, újgazdag nők többsége egyetlen dologra volt csupán csak kíváncsi. Ki lehet ez az ismeretlen, bámulatosan ragyogó modelltehetség?
Szandra mindenütt legjobb barátnőit kereste. ,,Úgy néz ki, hogy a biztonsági ellenőrzésen akadhattak fenn mind a négyen! – gondolta. Mindenesetre, ha vége ennek az egész puccos felhajtásnak lopok nekik mindenből egy kis kóstolót! Ugyan ki venné észre?! Persze azt még jó volna kitalálni, hogy mibe csomagolhatnék kaját?” – töprengett magában.
Amikor az összes modell ismét végig vonult díszes, parádés menetben a kifutón, miközben tapsolni kezdtek annak a divattervező nőnek, aki a kollekciót tervezte Szandra – jobb híján maga is tapsolt -, és kissé félszeg bátortalansággal nyújtotta át a nagy virágcsokrot az ismeretlen divattervezőnek, aki könnyeivel küszködve hatódott meg. Ezt követően Szandra legszívesebben azonnal csendes angolosággal távozott volna a helyszínről, azonban pechjére egy cirkuszi porondmesteri ruhát viselő, furcsa emberke lépett a kifutóra mikrofonnal a kezében, és máris elrikkantotta magát:
– Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Most következik az eredményhirdetés! Az Önök előtt lévő szelvényeken szavazhatnak azokra a modellekre, akik megnyerték tetszésüket, és néhányan abban a kivételes megtiszteltetésben részesülhetnek, hogy akár személyesen is válthatnak velük néhány szót.
A vendégsereg hirtelen elcsendesedett. Csupán a töltőtollak karcolásait lehetett hallani, amint végig szántanak a papírokon. Látszódott, hogy a szakmai zsűrinél is minden tag erősen koncentrál, és töri a fejét, hogy vajon ki legyen aki megnyeri a versenyt. Végül egy gongütés jelezte, hogy ideje a tollakat letenni.
Voltak a vendégek között, akik kisebb-nagyobb negatív, neheztelő sóhajokkal, groteszk grimaszolásokkal fogadták a szavazás lezárását, de hát a szabály az szabály.
– Hölgyeim és Uraim! Úgy tűnik a zsűri kisebb gondba került, mert nem tudott döntést hozni! Így két első helyezett is született az est folyamán. – kántálta a kis ember. – Az első helyen a Nílus koronázatlan királynője végzett Kleopátra! Gyere szépségem! – kérte, hogy a jócskán megilletődött Szandra fáradjon fel a színpadra, ahol máris álomszép rózsacsokrot nyújtottak át kissé tétován remegő kezeibe. – Míg egy másik első helyzetet is köszönthetünk a Hold királynőjét! Gyere szivikém! Ide mellém! – Egy hosszú, karcsú lábú, amolyan svéd modell is a kis törpe emberke mellé állt, és ebben az ünnepi hangulatban valósággal úgy vigyorgott bambán maga elé, mint a vadalma.
– Kedves Vendégek! Kedves Közönség! Tapsoljuk meg jó hangosan az összes szupermodellt, és a győzteseket is! – azzal máris tapsba kezdett a legtöbb meghívott pedig híven követte példáját.
Amikor véget ért az eredményhirdetés és a legtöbb szupermodell kissé mohón, nyomulósan máris becserkészésre, vadászatra indult a népes, jóképű üzletemberek kavalkádjai között Szandra megpróbált úgy csinálni, mint akit pusztán csak a véletlen hajszolt bele egy kacifántos fogadásba, és még mielőtt nagyobb bajba keveredhetett volna már azon mesterkedett, hogy jónéhány nagyobb méretű díszpálma nagy tányéros levelei mögé rejtőzve szépen, észrevétlen elhagyja ezt az egész hamisan csillogó világot.
– Ö… bocsásson meg… ne haragudjon… Igen! Ott a pálmafához lapultan! – szólította meg egy közvetlen, és szimpatikus férfi, akin nem látszott, hogy túlzásba vitt optimistasága spanyolviaszgyártással párosodott volna. A legtöbb befolyásos üzleti nagyság ugyanis kedvére kérkedni szokott pénzével, és befolyásával.
– Ö… tessék? Parancsol…? – nézett rá szégyellősen, mint aki máris lebukott. – Lebuktam igaz?!
– Semmi az egész! Csupán csak őszintén szerettem volna gratulálni a sikeres produkciója miatt! Eddig mely divatházaknál dolgozott? – most először mosolyodott el vakítóan szikrázó mosollyal, amitől Szandrának szinte rögtön megdobbant a szíve. Pedig határozott szigorúsággal megtiltotta magának, hogy nem fog könnyelmű kalandokba keveredni, és fájdalmas szakítása után esze ágában sincsen, hogy újra, reménytelenül szerelmes legyen olyasvalakibe, aki előbb-utóbb megunja, és elhajítja, mint a használt mosogatórongyot.
– Hát… izé… nagyon köszönöm… – továbbra is igyekezett a nagyméretű pálmafák hathatós védelmében lopakodni, és úgy közlekedni, hogy még véletlenül se vegyék észre.
– A lopakodásnak vannak könnyebb módjai is! Ha gondolja, én segíthetek Önnek?! Vagy menekülhetünk közösen is! Úgy is kezdett unalmassá válni az este hangulata. – a férfi továbbra is megnyerően, bizalmasan mosolygott, de úgy hogy Szandra lelke valósággal olvadozni kezdett. A marcona, kemény dióhéj szépen lassan kezdett felengedni. Legalább is egy rövid időre.
– Nézze kedves uram! Nem akarok semmi balhét! Nem ismerem magát, és Ön sem ismerhet engem! Ha bármilyen hátsó szándékkal próbálkozik figyelmeztetem, hogy jártam önvédelmi tanfolyamra, és infarktus nélkül elkapom a golyóit, ha bármivel is próbálkozna! Világos?! Megértette?!
A férfi némán bólogatott. Szája szegletében különös mosoly bujkált, amint kedvére flörtölő tekintettel nézte Szandrát. Úgy látszik szimpatikus lehetett neki a karakán nő őszinte temperamentumossága. Belekarolt, és a védett pálmafák árnyékában máris ki tudtak szökni a szabad, friss levegőre. S bár Szandrán még most is az a méregdrága ruhaköltemény pompázott, amivel megnyerte a modellek versenyét ez őt most a legkevésbé sem zavarta.
– Hu! Ezt megúsztuk! Nos! Köszönöm a segítségét kedves uram!
– Oh! Én kérek elnézést Zoltán vagyok! – nyújtott kezet. – Ha szeretné hazavihetem a közelben parkol a kocsim!
– Ez nagyon figyelmes kedves Zoltán, de attól tartok egy napra éppen elég egy kaland is! – azzal fogta a kényelmetlen cipőjét, belebújt és elindult hazafelé.
– Várjon! Itt a névjegyem! Ha állásra vagy bármiben a segítségére lehetek ne habozzon csak hívjon fel! – mosolygott.
– Lehetséges, hogy a szaván fogom kedves Zoltán! Visz lát! – intett a kezével, majd felemelt fejjel, és néminemű kisebbfajta büszkeséggel kilépett a koromsötét éjszakába, ahol izgulós legjobb barátnői már mind csak rávártak, és bizony volt jócskán meglepetés, és megdöbbenés, amikor Szandra elejétől a végéig mindent legalább kétszer részletesen elmesélt az egymás szavába vágó barátnőinek.