Itt felejtett galambősz hajszálaidat
talán senki se becézgeti sírva;
varasodásnak indult,
viszontagságos éjszakákra,
mikor jóformán meggebedtél
rémálmok vicsorgó kísértetjárásaitól
már a kutya sem igen emlékezhetik.

Minden évtizedben leltárba szükséged
még venned hajótörött
Odüsszeia-életed minden honvágy-örvényét,
a kicsinyes, irigykedő, alattomos tekintetek
guillotine-mozdulatát,
mellyel egyre közelebb
s közelebb kerülsz
a hóhér-szagú kisstílű
megtorlások ígéreteihez.

Szíjak sebezték gyermekkori
hátad körvonalait, melyből aztán
- rövid időn belül -,
totálisan eleged lett,
mégsem szólhattál semmit,
s nem is figyeltek terád,
hiszen kiskorú voltál jogilag,
emberileg.

Örök gyereknek megmaradt viharvert,
enyhén borostás arcodban
szarkaláb-árkok tanúskodnak
elvesztegetettnek hitt Időkről,
melyeket vissza már nem kaphatsz;
se ajándék vagy kiváltságos
gesztusok formájában
- benső lélek-zuhanásaid
még így sem törölhetik el
tudatos önzőséged nyomait.

- Szép sorban elkönyveled
magadban veszteségeid,
talmi-ócska érdemeid,
mellyel vagy le akartak
szándékosan kenyerezni,
vagy eltaposták még
megmaradt emberszagú méltóságodat.

Reszkető, remegő bensődben
elhalkított stigma-kínok feszülnek,
kiabálnak, vagy épp könyörögnek:
,,Hol maradsz ilyen sokáig drága Angyalom,
aki egyetlen pillantásoddal
megvigasztalod a nyughatatlan nyöszörgő,
árva aggastyán-gyereket,
akinek megmaradtam?!"
- Zuhanórepülésbe kezdtek
a hétköznapok Richter-skáláján
halandóságunk meg-nem-értett Apokrif-titkai.

Mostan celeb-szagú exibicionista
bunkóság verő széjjel
a romantikus önsajnáló szentimentalizmust,
és mozaik üvegcserepeit.
Pitypangszerelmeket dédelgetnek
az elmúlt kamaszévek, mert
- meglehet -, már semmi kedvük
a felszínes, köntörfalazó
abszolút felnőttek világához!