A folyamatos neonreklámok
 tigris-ugrása megszakadni látszik.
 Váratlan-hirtelen a fényszórók
 makacs ellenállásába ütköznek
 a kivilágított szentjános-bogarak.
 
A karácsonyfa-illatú Ninivei városban
 mintha már az ember is - sok esetben -,
 antennává silányodna;
csupán csak alig érezhető
 apokrif-jelzéseket képes fogni,
 dekódolni, vagy magában megemészteni.
 
Egy-egy beszélgetést szinte
 minden sikátor-szagú,
 baljóslatú utcasarkon megejtenek,
 ahol éjjelente csöppet
 sem biztonságos s célszerű
 akár még romantikus sétát tenni.

Vacsoraillatok kellemes aromája
 száll a Blaha Lujza térről,
 ám csupán csak az öt percre
 éppen ott posztoló perc-emberkés
 Celeb-sztárok részesülhetnek belőle,
 hiszen ők mindig ott vannak.
 A nem létező ünnepi hangulat
 szakadék-mélyülésében
 is cinkos-lúdas valaki.
 Rahmanyinov cincogó szerenádja
 - félő -, már aligha érinti meg
 a mostani szándékosan felszínes díva
 és parti királynők felszínes érdekek,
 a pénzközpontúságra dobbanó,
 - ám kalitkába-zárt szívét.

Mostan elő van írva,
 meg van mondva tán
 még a tetetett ál-boldogság is,
 s hiába mondják,
 hogy minden rendbennek látszik,
 ha több iskolában sincsen
 központi fűtés,
villany s a szén is elfogyott,
 akárcsak egy Dickens-regényben.
 
Áttűznek inkább szemhéjak fátylain
 a megvetésre szánt, lesütött szemek.
 - Mostan már mindegyik
 a csábító pénz-szagokra helyezkedik
 megalkuvón, sunyítón hiszen
 a jó zsíros pacalpörköltöt
 sem ingyen méricskélik ám
 s fröcsögő gusztustalansággal zabálják ki
 - akár még -,
egymás cserepesre szikkadt,
 izzadó vadkan-pofájából
 is a mennyei-finom,
 értékesebb zsákmány-falatokat.

 Az a legrosszabb, átható,
 tartósnak bélyegzett vakság,
 amikor mindenki tudomásul
 veszi a változhatatlant
 s mégsem akarhat
 semmit se tenni ellene!