Látom ám rajtatok!
Nem is kellene különösképp megszólalnom itt,
hol szándékos gyerekcipőben jár
a Prima Primissimát érdemlő tudálékos okoskodás,
s hogy már megint újabb értéktelen
Ady-József-Radnóti konferenciát rendeztek
a Várkertbazár majom-piacán.
Mélységesen idegen, s tán számkivetett
a modern avatgarde kortárs irodalom itt,
hol még mindig egyazon ócska,
rozsdás rúgóra jár egyre több hobbi-irodalmár
agymosott agya;
elvégre ahonnét hasznokat remélnek
azt sosem szabad kritizálni,
vagy vegzálni.
Mélységesen nyugtalanít az a helyzet is,
hogyha egy világutazó teszem
azt betér egyik kedvenc prágai könyvesboltjába
egymás mellett találja
a cseh irodalom nagyjai között
néhány elismert magyar szerző munkáit is,
míg idehaza gondos múmia-fóliába
szükséges becsavarni
a mondanivalót szolgáltató irodalmakat,
elvégre az éppen azért gyanús,
hiszen elgondolkodtat!
Valamennyi veszendő gesztus ott lüktet
a szándékosan lebutított gesztusok mélyén;
ahogy a sikerekről álmodozó,
mostanság felkapott Költőnő
felkereste Tandori verebes-lakhelyét,
ahol milliónál is több fiókba vert magának
kényelmes-komfortos tanyát
s elzarándokolt a Babits-féle Reviczky utcába,
mely már kinézetre is századok-verte
mostoha-hontalan épület,
csupán por-piszok járkál föl-le benne.
Mindenütt uralkodik a nyílt melodráma,
melyre bezzeg a kutya se kíváncsi,
legfeljebb csupán csak úgy tesznek
mintha az érdeklődést,
a kulturális kíváncsiság-tudatot
egy búra alatt lehetne tartani a szenzáció,
és ötperces-hírnevek hajhászásaival.
Kicsit már megundorodtam azoktól is,
kik fennen hirdetik,
hogy értékes nyereményeket nyerhetnek
a ,,szerencsésebb nyertesek" s mikor az
ember odáig juthat - vélhetőleg -,
a bűnbak Sors kegyelméből,
hogy Közönség-díjas lett az
igentisztelt zsűritagok azonnal
megrémülnek, gyanakodni kezdenek,
miszerint:
,,Ki a fene lehet ez a gyermek-lelkű Különc,
aki idáig eljutott?!"
- Később már egyenesen könyvcsomagokkal
igyekeznek megvásárolni a Lélek bűntudatát,
s hosszasan jopofizgatnak azon,
hogy Új Irodalmi szalon nyílhatott,
igaz a sznoboknak s egyáltalán nem
a valódibb irodalmároknak!
Szakadatlan gonoszságok,
szemétségek láttán ordítani van kedvem,
akár a szamárnak,
aki húzza az igát,
mert mást aligha tehet,
cselvetések láttán elnémulok,
akár a bölcs Schopenhauer,
vagy Zarathustra.
Alamuszi pusmogások
rákfenéjétől viszketéses beteg leszek!
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
(csak bejelentkezve)