Először meg sem hallotta, hogy bármifajta váltság felmerült volna saját, tökéletesnek hitt házasságával, avagy párkapcsolatával kapcsolatosan. Na jó, talán ha hozzávesszük, hogy Balázs kütyümániásként lőszeretettel túráztatta a legújabb okos plazmatévét a nappali kellős közepén, és majd agyonunatkozta magát, ha elmentek akár öt napra is egy csöndes, békés kis faluba az isten háta mögé a Mecsekbe.
Edina elsőként arra gondolt, hogy párja csak viccel vele; elvégre volt két gyönyörű, tüneményes gyerekük, akiket magánoktatásban részesítettek, és alapítványi sulikba járattak, és megengedhették maguknak a minden évben esedékes akár kétszer, háromszor is igénybe vehető családi nyalalást valahol a Maldiv-szigetek, Bali, Taiföld közt félúton. ,,De ez a mostani egy kicsit talán mégiscsak komolyabb, és határozottabb beszélgetés lesz.” – gondolhatta Edina, aki már-már kínosan ügyelt saját mgjelenésére, és kifinomultan elegáns, lezser öltözködésére, és egyáltalán nem is sajnálta a pénzt, ha tudta, hogy minőségi ruhadarabokat és tárgyakat is megengedhet magának. Balázsnak egyébként is volt valami jól menő számítástechnikai cége, melyben produceri munkákat is ellátott, és néhány reklámfilm jogdíjjaiból szépen lehetett kasználni, még akkor is ha az adót természetesen befizették, és persze – legalábbis –, ez idáig senkinek nem tűnt fel semmi. Edina elegáns, feketeszínű garbót vett fel felsőnek, és egy farmerjellegű szoknyát, mely előnyösen kidomborította tomporát, amire mindig is kicsit büszke isvolt, akárcsak kirobbanóan bombázó, sportos alakjára, melyet hetente háromszori konditerembe járással, és a Margit-szigeti futkorászással ért el. Egyébként pedig szerncsés genetikát örökölt szüleitől, hiszen bármit ehetett akkor sem hízott el, ami főként a mostani felszínes, és külsőségekről szóló világban igenis nagy szó. Kedvenc kávébarna, hosszúszárú csizmáját vette lábaira, majd következhetett tényleg egy szolid alapozó smink, és már terepjárójába is volt, hogy a belváros felé vegye az útját, ahol Balázzsal kellett találkoznia. A feketelevesszerű meghökkenés abban a szent pillanatban következett el, amint Edina könnyed gazellalépésekkel belépett az elegáns, art deco stílust képviselő kávéház-étterem hangulatosan kialakított kávézó részébe, és azonnal kiszúrta férjét, aki egy alig tizenhét-tizennyolc éves, fruska, kicsit idiótán vigyorgó szőkeséget simogatott.
– Hát szervusztok! Hogy vagytok? Kellemesen telik a napotok?! – kérdezte előbb a jócskán meglepett férfit, később pedig fiataloska barátnőjét, aki köpni-nyelni sem tudott a váratlan meglepetéstől. Úgy festett, mint aki kapót nyelt.
– Szia kicsim… nem is tudtam, hogy itt leszel… – szabadkozott, mint akinek fogalma sincs a találkáról, pedig háromszor is a fülébe rágták. – A gyerkőcökkel minden rendben van…?! – gondolta megkockáztat egy mégiscsak ártatlan, és magától értetődő kérdést, hátha ezzel sikeresen elterelheti – persze csak átmenetileg –, önmagáról a kissé kínossá váló figyelmet.
Edina támadólag maga előtt keresztbe tette a kezét, valósággal azonnal szikrákat kezdett szórni a szeme. El em tudta képzelni, hogy imádott, jóképű, és mindig szexis férjének ugyan miféle idiota ötlete lehetett arra, hogy megcsalja őt, és összejöjjön egy teljölösszámú tinédzserrel, akinek a legkisebb gondja, hogy melyik rúzst, vagy szájfényt használja, és több, mint valószínű, hogy fogalma sincs miként kell egy háztartást hatákonyan vezetni, és hogyan kell gyerekeket nevelni. Na ná, hogy most berágott és olyan mérges, és dühös lett, hogy nem is igazán értette miként is sikerülhetett ennyire sikeresen türtőztetnie magát.
– Nos kérlek… kérdésedre felelve a gyerekeink jól vannak,jól érzik magukat, és nagyon is hiányolják imádott apukájukat. Ami a kérdés második részére vonatkozik viszont már erős kétségeim vannak. Ugye tudod, hogy mire is gondolok igazából?! – szegezte neki a kérdést, de úgy hogy a férfi nem menekülhetett.
– Igen… már akartam khm beszélni veled róla, hogy… khm… – mintha folyamatos krágogás, és köhögés kezdte óvatlanul kínozni az elmúlt pár halálosan kínos percben. Persze újdonsült csicserő barátnője azonnal elkezdett beszélni a férfi helyett is.
– Annyira szupi, hogy végre összetaliztunk! Annyira imádtam a sorozatodat! Igazi példaakép, és ikonja vagy a fiataloknak, még ha kicsit öregecske is! – jelentette ki hetyke büszkeséggel a csitriszerű kamaszlány, amitől Edina jócskán veszített nőies méltóságából, és emberi tartásából. Ugyanakkor nagyon is szemmel tartotta, ha most esetleg merő váratlanságból elszakad az a bizonyos cérna hajszálvékony idegrendszerében, akkor ennek bizony – könnyen meglehet –, hogy tartós híre megy, és aztán akár már másnap erről fognak cikkezni a bulvár és online magazinok. A legrosszabb rémálmaiban már láttalelki szemei előtt a szalagcímeket is. ,,SZAKÍTOTT A SZTÁRPÁR! EGYEDÜL MARADHATNAK A SZTÁRCSEMETÉK!”
,,Micsoda egy szánalmas és megalázó gondolat egyáltalán!” – gondolta. Ezt nem fogja sem megengedni, sem pedig eltűrni, elvégre úrinőnek nevelték, aki százszorta intelligensebb, és rátermetebb mint akármelyik ostoba tinédszerkorú lány.
– Nos igazán köszönöm, hogy valaki még emlékszik a fénykoromra… Ez igazán jólesik, és kedves gesztus! – nyugtázta hangosan a gratulációt, majd egyenesen férje felé fordult, aki megpróbált levegővé válni, hiszen számára kezdett kínossá válni az egész jelenet.
– Balázs drágám, légy szíves és mondd meg a kis barátnődnek, hogy szeretnénk kettesben csak úgy magunk között beszélgetni egy kicsit! Ha volnál szíves! – újfent kersztbe rakta maga előtt a kezét, mint valami igazgató, vagy főnökasszony és esze ágába sem volt véleményét megmásítani. Férjén jócskán mglátszott, hogy jóformán köpni-nyelni is alig bír a jócskán kínos incidens miatt, és szégyenkezik is, hiszen a jó nevű kávézó-étteremben majdnem mindenki ismerte őket, hiszen itt főként hires, prominens személyiségek is mgfordultak. Még csak az hiányzik neki, hogy egy riporterféle megszimatolja, hogy mi készülődik a házuk táján, hogy aztán azonnal elpletykálhassa a többi szenzációajhász kisstílű fotósnak, és voilá! Máris kész a totális botrány a bukás csokrával átkötve. Hátköszi szépen, de ő ebből aztán végképp nemkér. És különben is! Megtudják ők közösen oldani a problémáikat, elvégre mindketten felnőtt emberek vagy mi fene. Csupán azt a fogcsikorgató jogi herce-hurcát kellene megúszni, ami több mint valószínű, hogy még ott fog lógni a levegőben. De hát csupán csak megfelelő sztárügyvéd kérdése az egész, nem igaz?!
– Kicsi tündérem! – fordult a férfi kamaszkorú kedvese felé. – Itt van némi pénz. Miért nem mész és veszel magadnak valami szépet! Én állom! – azzal máris pénztárcájába nyúlt, és elővett egy kisebb köteg, ropogós bankjegyet. Bár kétségtelen, hogy mindenütt a kártyáját használta, vagy az okosóráját,mégis úgy gondolta, hogy most talán a kp talán sokkal hatékonyabb, és kifizetődőbb megoldás.
– Hát renden kis gorillám! – trillázta a csinos szőkeség. – Akkor majd talizunk, ha ti is dumcsiztatok egy jót! Pá! – felállt az asztaltól, fogta a kis retiküljét, és a legalább tíz centis magassarkújában fitten és vigan igyekezett kinos feltűnés feltűnés nélkül eltipegni.
Edina most legszívesebben ráborított, vagy széttört volna valamit félrelépő férje fején, aki ebben a szent pillanatban valósággal úgy bámult rá, mint egy bamba hatökör, akinek – látszólag –, fogalma sincsen róla, hogy mekkora bajban van.
– Ha megengeded, akkor most helyet foglalnék… prsze csak, ha szabad. – Edina eldöntötte, hogy most megjátsza kicsit a kifinomult úrinőt, amihez egyrészt minden joga megvolt, hiszen volt önálló fizetése, és karrierje is, további nemrég kezdett el – csak úgy könnyed kedvtelés gyanánt –, festegetni egy kicsit, és olyan tehetségesen, és szépen haladt, hogy szinte máris felkeltette néhány galériatulajdonos figyelmét, akik minden bizonnyal szívesen kiállítanák egy-két ígéretesnek tűnő munkáját.
– Ó, hát persze… ülj csak le! – vetette oda könnyedén férje ezt a hanyag mondatot, és persze esze ágába se volt kihúzni gyönyörű, és elegáns felesége előtt aszéket, hogy valamicskét udvariasságából, és lovagiasságából is megmutathasson.
– Hát… köszönöm. – Edina saját maga húzta ki tűntetően széket, még mindig remélve, hogy hátha férjének végre leesik a tanktusz, ámmiután a hozzálállása jotttányit sem változott az eltelt pár perc alatt inkább úgy döntött toávbb már nem is próbálkozik, mert nem látta értelmét.
– Nos, akkor miről is beszélgessünk?! – nézett rá kérdő, boci szmekkl, mint aki ténylegesen arra kíváncsi mi is lesz ennek a végkifejlete.
– Például elmagyarázhatnád, hogy miért csaltál meg, ráadásul egy ennyire szinte még gyerek fruskával?! – most a fiatalasszonyon volt a sor, hogy bizony kiadósan kérdőre vonhassa férjét, akit szemlátomást a legkevésbé sem lepett meg a kérdés. Sőt! Egyenesen még kicsit örült is neki, hogy felesége megkérdezte.
– Tudod már régóta éreztem, hogy valahogy nem stimmel a kettőnk kapcsolata… kérlek ne érts félre, és ne próblj meg máris manipulálni – igyekezett leinteni már a kezdet kezdetén –, és akkor egyszer csak betoppant az életembe Napsugár. Mit lehetett tenni?! Hiába mondogattam, hogy ,,nézd csak, kis szívem! Én boldog házasságban élek!” – őt ez az egész nm érdekelte, és hát szóval… összejöttünk és kész! Most mit nézel, így?! Miért kell neked mindig ekkora hűhót csaknod minden körül. Miért nem vagy képes elfogadni bizonyos dolgokat.
– Ha már kérdezed, akkor hadd mndjam el neked, hogy elfogadtam a kütyümániádat. Elfogadtam, hogy utálod a zöldborsót, meg a rakottkarfiolt, ami szerintem egészséges és finom is. Elfogadtam, hogy össze-visza dobálod magad körül a cuccaidat, és hogy mindig szándékosan elfeejted magad után lehúzni a vécét. De számos példátmondhatnék, most a legfontosabb kérdést fogom feltenni. Remélem figyelsz?!
– Csupa fül vagyok édesem!
– Mi lesz a gyerekeinkkel?! Mit fogunk mondani nekik, ha egyik-másik megkérdezi, hogy miért nem vagyunk már úgy együtt?!
– Azt hiszed, hogy nem gondoltam mindenre?! – jött indulatba felesége kimért szövegeitől.
– Szerintem téged csupán csak a dákód vezérel, és saját magadból csinálsz egy kapitálisan nagy idiótát, de én nem szólok bele. Azt csinálsz, amit akarsz! Akkor? Várom a válaszodat!
– Figyelj csak drágám! Ez egy nagyon bonyolult, és összetett kérdés, amire nem lehet olyan villámgyorsasággal felelni, ahogy azt te eltervezted… – tulajdonképp váratlanul értemár maga a kérdést, ezért csak hebegni-habogni tudott.
– Semmi gond! Látom, hogy téged a szőkeséged már totálisan befűzött! Akkor majd én elmondom Matyinak és Szonjának, hogy sajnos az apukájuk egy másik nénivel van, és nagyon jó a kapcsolatuk! Így már megfelel, gondolom?! – valósággal azonnal sarokba szorította férjét, aki látványosan izzadni kezdett a stresszes feszültség miatt, és persze azért is, mert képtelen volt bármi hasznosat, vagy logikus gondolatot kifundálni, amivel könnyedén leszerelhette volna határozott, és talpraesett feleségét.
– Ja, majd elfelejtettem! – kel fel a székéről Edina, ahol eddig kényelmsen üldögélt. – Szeretném, ha még a héten elköltöznél! Remélem megoldható a dolog, különben hívok pár költöztető embert, akik már korántsem lesznek ennyire kedvesek, mint most én. És szeretnék elválni!
– De hát… miért ennyire gyorsan… ez övön aluli ütés volt édesem… – hebegte a megszeppent férfi, mintha egyes egyedül ő volna a szenvedő áldozat, és nem gyönyörű felesége.
– Ne gyerekeskedj Balázs! Ismerlek téged már annyira, hoy tudjam számodra szinte minden illúzió, és színjáték. Talán még a mi párkapcsolatunk is az volt… – elhallgatott, mintha váratlanul rátörtek volna az emlékekkel vegyes érzelmek.
– Nemmondd, hogy csak így faképnél akarsz hagyni?! – fakadt ki újfent a férfi.
– Pedig bármennyire is meglep lesz számodra pontosan ezt fogom tenni, és szeretnélek figyelmeztetni, ha ártani próbálsz nekem, vagy a gyerekeinknek megvannak a hatékony módszerem, hogy egy életre tönkre tegyelek! Legyen szép napod a kis barátnőddel! – Edina méltóságteljesen, akár egy igazi hercegnő, felmelt fejjel lépett ki az étteremből, hogy alegtöbb híres vendég csak úgy pislogott utána. Bizonyára gondolhatták maguk közt, még egy párkapcsolat, mely ideje korán zátonyra futott.
Edina még ennél is jobban aggódott, és feszült volt, amiatt, hogy mit is mondhatna gyerekeinek. Elvégre olyan fantasztikus éveket sikeredett összehozniuk, és minden flottul ment, akár a karikacsapás, és akkor most tessék ez történik. A legfontosabb dolog, hogy a két gyereknek lelki biztonságot muszáj nyújtani, és még véletlenül sem szabad azt érzékeltetni velük, hogy ők felelősek azért, mert a szüleiknek válságba került a már így is kihűlt kapcsolata.
Még szerecse, hogy a gyerekeket csak kora délután kell elhoznia az iskolából, addig is marad egy kis ideje, hogy bekapjon valamit, és legalább rendes, normális körülmények között átgondolhassa a további életét.
Gyorsan hazahajtott autóján, majd a főthető garázsba parkolt le teremjárójával, és azonnal felment a lakásba; átöltözött, majd főzött valami finomat vacsorára a gyerekeknek, és mire úgy ahogy mindennel elkészült, már ott volt hogy délután fél egyre járt az idő, és készülődni kellett, hogy Matyit és Szonját elhozza a suliból. Remélem, hogy minden simán fog menni!” – igyekezett biztatni magát több-kevesebb sikerrel, majd újból felöltözött kényelmes utcai ruhájába, autóba vágta magát, és irány az iskola.
Mindkét gyereket sikeresen hazahozta és megpróbált annyira fesztelenül, és gondtalan idámsággal viselkedni velük, mintha nem szakított volna apukkal.
– Anyuci? Apu most is sokáig dolgozik? – kérdezte a nagyobbik gyerek Szonja.
– Sajnos kicsim, apunak most nagyon sok dolga van, de gondolom vacsira megjöhet!
– Anyu, ma ellopták a színes gyurmámat a padonból. – közölte Matyi, aki kisebb volt, mint Szonja.
– Semmi baj kincsem! Majd kapsz másikat és úgy is beszélnem kell az osztályfőnököddel!
Hamar otthon is voltak, és mialatt a gyerekek engedelmesen elvonultak saját különbejáratú gyerekszobáikba leckét, és házi feladatot írni Edina csak abban reménykedhetett, hogy hűtlen férje nem csinál egy egetrengető ostobaságot azzal, hogy új üdvöskéjét a vacsoráa is magával cipeli.
Amikor eljött a szokásos ötórai vacsora idő a nap már régóta lement az égről. Edina esztétikusan megterítette a hatalmasnak látszó ebédlőasztalt, majd szólt a gyerekeknek, hogy ideje vacsorázni. A két gyereket sem kellett különösképp ösztönözni azonnal visongva asztalhoz ültek, miután gondosan szappannal megmosták kezeiket.
Edina milánói spagettit készített parmezán sajttal, ami egyrészt villámgyorsan kész volt, másrészt a gyerekek egyik kedvence volt, tehát jobban is érezhették magukat. Nem sokkal miután vacsorázni kezdtek váratlanul kicsit előbb hazajött a férj, és magával hozta a kamasz szőkeséget Edina legnagyobb megdöbbenésére. A célzást és további provokáció nm lehetett félreérteni. Ez nyílt hadüzenet volt süppedő kapcsolatukkal szemben.
– Hát sziasztok srácok! Jó itthon lenni! – köszöntötte gyerekeit a férfi, miközben Edináról szándékosan tudomást se vett.
– Apuuu! – a két gyerek spagettiszószos, maszatos szájjal üvöltve rohant apjuk karjaiba és azonnal megülelték őt, miközben a szőkeség csak toporgott tétován, és kivárta míg rákerül a sor.
– Jól van gyerekek! Figyeljetek rám egy kicsit! Szeretnék bemutatni valakit! – azzal intett a szőkeségnek, hogy most eljött az ő nagy pillanata, mire a kamasz lány is csatlakozott hozzájuk.
– Helosztok srácok! Milyen arik vagytok!
– Köszönjetek szépen ennek a kedves néninek srácok! – kérte gyerekeit az apa, mire a két gyerek azonnal anyjukra nézett, aki bólintott, mire a két gyerek illedelmesen köszöntötte a szőkeséget.
– Gyerekek! Kérlek üljetek vissza a helyetekre és fgyasszátok el a spagettit, mielőtt teljesenkihűl. – adott egyértelmű utasítást Edina és a két gyerek meghallhatta anyuk hangjában az idegességet, mert szó nélkül engedelmeskedett. – Addig mi apuval kicsit beszélgetünk a konyhában! – Edina valósággal húzni kezdte megszeppnt férjét az amerikai stílusúra kialakított nagy méretű konyhába, és azonnal szikrázó indulatok közepette kérdőre vonta:
– Balázs! Neked hogy volt képed ezt a nőt idehozni a mi saját házunkba?! – valósággal nekitámadt.
– Hogyhogy hogy volt?! Nem értelek cicám! – tárta szét tanácstalanul mindkét kezét.
– Hogy merészelted ezt a kis fruskát idehozni, azt kérdeztem?! – Edina legszívesebben azonnal szétkarmolta volna hűtlen férje arcát, de igyekezett megőrizni, és magában tartani indulatait.
– Azt csinálok, amit akarok! Elvégre mindketten felnőttek vagyunk! Nem fogok mentségeket gyártani! Napsugár különben is kíváncsi volt a gyerekekre! Vagy ezt sem tudtad?!
– Töröld le azt a szánalmas vigyort az arcodról, vagy én teszem meg! Látod ezért vagy te rossz férj, és apa is! A gyerekeket elő kellett volna készíteni arra, hogy megmondjam nekik mi történt a kapcsolatunkkal, erre te a legnagyobb hülyeséget csinálod, csakmert megteheted! Tudod mit?! Elegem van belőled! Ha jót akarsz a gyerekeinknek most azonnal fogod ezt azüresfejű kis libát és eltakarodsz, vagy komoly baj lesz!
– Hát jó! Látom, hogy veled most nem lehet értelmesen beszélni, mert majd fölrobbansz a kendőzetlen indulattól. – közölte kimérten. – Akkor egy alkalmasabb időpontban majd még a héten visszanézek. De szeretnék elköszönni a gyereketől, ha lehetséges. – azzal visszament az ebédlőbe, hogy cuppanós puszit adjon a gyerekeinek, akik nem értették, hogy apunak váratlanul miért kell megint útra kellnie az új szőke nénivel együtt.
Miután a hűtlen férj távozott a házból a gyerekek kérdőn anyukra meredtek, és tekintetük valósággal beszélt helyettük is. Edina megpróbálta elkészíteni a talajt:
– Gyerekek mosssátok le magatokról a spagetti szószt, aztán gyertek a nappaliba, mert komolyan szeretnék veletek beszélni!
A két gyerek azonnal a tágas fürdőszobába ment, és alig öt perc után patyolattisztán már vissza is tértek anyukhoz a tágasan berendezett nappaliba.
– Üljetek le! Tudjátok apátokkal sajnos történtek dolgok… és mi már nem lehetünk többet együtt… – fogott bele, és érezte azt, hogy valózínűleg talán ez lesz élete legeslegnagyobb megpróbáltatása két ártatlan, védtelen gyerek számára úgy elmagyarázni, és megértetni a sziklaszilárd igazáságot, hogy – remélhetőleg –, egyikük se szenvedjen nagyon.