Jól tudom mostanság
mennyire könnyedén,
könnyelműn, szinte
manipulatíven ingadozik
nem csupán emberek
komisz-hitvány jelleme,
de a hatalomé is;
tán jobb is, ha nem
várjuk sültgalamb-csodát,
mert merőben könnyedén
letoják búsa fejeink
a vadgalambok, búgó gerlicék.
Mit bánom én, ha morgós
aggastyán öregembernek tartanak,
akiket kedvükre kiröhögnek,
odabent a Lélek vakondmélyén
még minden esetben független,
s szabadakaratú az is,
aki csupán bilincsbe-vert
rab lehetett odakint.
Önzőségünk kicsinyes,
transzformált evilági feszültsége vibrál,
majd átcikáz egy-egy élethelyzeten,
most cselédnek alázott sok úri rend.
Hontalan nyomorultságok
sóvárgó jaja szemeteskukák
mellé sodorta - nem csupán
a szegénységek életmódját,
de mindennapok bújdosásait
is kárhozottak közt,
mert az értelmet béklyózó
hazugságok tömegesített kora dívik,
s terjed akár valami fertőző betegség,
melynek ritkán lehet biztos ellenszere,
hacsak nem a szívek mélyén.
Mostan vagány suhanc-bandák
penge-éles kése villan
ezüstholdas éjszakában;
tarkopasz, bunkó skeanhead-fejek
kedvükre összeröffenek,
akár megvadult vaddisznócsordák
egy-egy tetszetősebb,
kiszolgáltatottabb préda láttán;
óriási harsogással nukleáris
gomba-felhő terjeszti ki
vattacukor-tölcséreit.
Bődült tigrisfogak marnak
naponta húsunkba,
míg az egyszerű átlag is
már úgy van vele,
hogy tehetetlen közönnyé gyűrik,
őrlik mindennapok
szánalmas keservei.
S hogy lelkek gravitációit
is bármikor lehúzhatják,
vagy maguk alá temethetik
mindennapok vátesz sors-tragédiái.
Idő-lakatok szent rozsdás
kattogásait immár egyre
kevesebben érthetik,
hogy roggyant földgolyóbison
valahogy túl kellene élni sivár
, sikátor-szagú
, bizonytalan holnapokat.