Most még más-más Kolombuszságok vannak,
 mert a jelszó nem minden esetben:
,,Tarts egészen nyugodtan Nyugatnak!"
 – nem minden a Csendes óceán túlsó partja,
 mégis egy élhetőbb életre
 talán még elég, úgy körülbelül
 húsz esetleg harminc fényévnyire.

 Mert már egyre többségbe kerültek
 az önmagunknak is megásható,
 bérbe vehető mélyülő labirintus-vermek;
 tőzsdei árfolyamok hullámain
 egyre inkább
 a gyilkos ragadozó pióca-halak,
 törtető cápák vannak nyerésben,
 még ha saját magukkal is kell,
 hogy szükségszinten
 orosz rulettet játszhassanak,
 ily módon hazardírozzanak egy kicsit.

S van úgy egyre inkább,
 hogy már nem a déli
 harangszó jelzi precíz-pontosan
 egy-egy adott munkakör végét
 – de a harminchat óráig
 is eltartó csúcs-értekezletek,
 semmitmondó üzleti konferenciák,
 ahol a külföldi hitelezőket
 kell majdan mézes-mázos,
 seggnyalósan meggyőzni,
 miért is fektessék be
 a pénzüket éppen hozzánk.

 Hús-vér emberek helyett
 inkább gépesített Pinocchiot
 kérnek egy-egy találkára.
 S ha úgy vesszük már
 a randi-helyzetnél is egyre
 inkább kínos a tinédzserkorúakra
 plasztikáztatott dívák többségének,
 ha egy-egy általgos
 csóró kisember folyamatosan bókol,
 és a Mindenség törvényeivel jön.

Esti Grimm-mesék helyet
 a mostani modern-gyerekek
 valóságshow-híreket bámulnak
 Tabletjeiken, hiszen honnét
is tanulhatták volna meg ki
 a gonosz, csúf boszorkány,
 s ki a jóságos házitündér?!
Így deportálva
 kortárs irodalmi kultúrákat.

 – Egyre inkább érzékelhető,
hogy vandálok,
 s Szulimánok törtetőbbek,
 mohóbbak lettek,
 akárcsak az álnok demagógok,
 kik trónbitorlón egymás
trónszékén kedvükre csücsülnek
 a modern nukleáris korszak karneválján.
 Bankigazságok ádáz patái dobognak
 egyre inkább sanyargatott hitelezők nyakán.