Az emberben még ott
lángolna az őszinte-igaz
- bár csupán fél,
vagy keresztutak fogságában.
A meggyőződést nem volna
szabad se feladnia,
vagy elengednie bárhová
is sodorja e méltánytalan,
gaz-komisz miliő.
Örök nyughatatlan,
kicsinyesen örökösen
békétlen lelkének oly
jó volna néminemű
pillanatnyi megváltás,
melyből még épek
hogy építkezhet
s tán új életet is kezdhet.
Körötte rácsok, ketrecek feszülnek,
míg folyton járó kilométeres
donga-lábaira feszülő bilincseket
aggatott betegség-nyavalya,
s vagy épp hitvány testi kór.
- Tudható: száz, meg száz év
hamar lepereg s hol marad el
Dzsuang szi képzeletbeli álma
a megtalált boldogság
beteljesedéséről,
mint egyfajta tökéletességre
törekvő Nirvána-képzet.
Homlokát bűnbánón leejti
önmaga torzított tükörképe előtt;
akár merülő Szaturnusz
várja végítéletek halandó
Jerikói-harsonáit csengni
szándékosan süket füleibe;
emésztő bűntudat fogja el,
hogy egy adott szituációban
nem mert, tán
nem is akart cselekedni.
Az ember sokszor üres
horizonton tétován álldogál,
mert érzi léttelenségbe
kellene visszafordítania
inkább halandóságra ítélt életét;
látja naponta a Világ
miként bontja,
rombolja szét önmagát,
porlad darabokra.
A Lélek, akár titkos,
különleges tükör valaki
másban ölthet új testet,
halhatatlan Mindenségek
metamorfózisai köszönnek
vissza egyetlen mozdulatban,
vagy épp ölelések vigaszában,
mint mikor a corpus néma,
kongó barlanggá változik,
ahol az ösztön-magvak
még megteremnek
s meg is fogannak.
Mert az ember előbb-utóbb
szándékosan hátrál saját
jövője felé is; a bizonytalansággal
képtelen mit kezdeni;
megfogalmazni, megérteni
az értelme rejtett Morze-kódjait.
- Fenevadak vicsorító
Cerberus-pofáját ritkán
zárhatja be örökre
a történelmi század!