Már mindenütt önmagukat
is beáruló, bármikor meghazudtoló,
manipulálható, csimókos,
bégető birkanyáj.
,,Igen Igazgató Úr!
Hogy telt a hétvége?
Kávét, teát, édesítőt parancsol-e?
A szakmai konferencia
és értekezlet ennél
halálosabban unalmas
talán már nem is lehet!" -
hallatszik hatványozott echózva
duruzsoló fejekben
a monotonitásba totál
befulladt szakmai intelem.
Ha seggeket szükséges nyalni,
vagy épp fényesre törölni
- mentség gyanánt -,
előléptetés, érvényesülés véget
egy jó ötlet még mindig jöhet.
Csilingelő, csicseri-hangú
kolompszó bégetnek
egyetemesen odakint
is az agymosottá degradált
tömeg-emberek;
hebrencs papolás, ígérgetés,
dörgölőzés, mohó, kéjsóvár nyáladzás,
cselédszagú ótvar-pitiáner
pitizgetések se vége, se hossza.
Vadbunkóság, hübriszt-fialó
Celeb-média.
Mert javarészt már
a bő pólusaiba is nyugodt szívvel
bármikor beférkőzik,
ha már senki sem hajlandó figyelni,
vagy észrevenni,
hogy egyre több dolog
nem stimmel s megy
tönkre Közép-Kelet Európában!
Bolyongó, túlvilági bánatok
költöztek örökké bűntudattal
küszködő lelki sebeinkre,
melyek sehogy sem akarnak
beheggedni, de még
jószerivel varrasodni se;
konok, keménydió,
avagy selejtes, könnyedén
meghámozható hagyma?!
Mintha mostanság immár
nem sok választás akadna.
Napi harminchat egynehány
órán át kistresszelik a soron
következő szervezet fogságában
vergődő ingyenes infarktust,
mellyel - rendszerint -,
senki se számol.
Gravitációs idilli álmok
egyre lejjebb húzzák
magukban a régóta esedékes,
és precízen megtervezett harmóniát,
és boldogulást;
híjas zongora-fogakon
már feni magát a gond,
s míg az emberek körött
játszadozva felelget
találós kérdéseket
a harsány illúzió-látszat,
egyre-másra nyúzzák
egymás hamarján
elszakadó kötélidegeit
gondok s bajok.