Az utcákon talán már senki sem fér el;
összezavarodott, kakófóniás hang-orkánok
 hülyítve butítják a jó népet,
 néhány bunkó vadbarom elgáncsolja
 a kilencven felé közelítő anyókát,
 a virágárus ötvenezer forintot kér
 egy orchidea-csokorért.
 Kétoldalt árnyék és Halál
 határmezsgyéje összetorlódik,
 kövek kivert-ablakú kirakatokban
 prostituált, züllött próbabábu könnyezik.

Néhány gengszter kiszáll
 a luxus terepjárójából,
 melyet látványosan leparkol;
 éppen hetvenkedve kérkednek,
 kakaskodnak egymás között.
 Revolver-golyó nyakláncot
 hordanak bika-nyakukban.
 A trófea-nők zümmögő
 méhkas-medencéje rendre felborul.
 
A diszkók holdvilág-udvarában újabb,
 menő kockacukor-port árulnak,
 amitől jócskán hiperaktívvá válik
 a szerkezet titkos alkímiája.
 240km/órával driftelnek
 utcai kocsiversenyek
 tizennyolcéves suhancai.
 A piactéren újból lezajlott
 a zsibvásár-parádé:
Vajon csak egyszer volt-e Budán kutyavásár?!

A szenzációt szomjazó közönség
 mindenütt balhét szimatol.
 Cirkuszi napok özönében
 oly jó ,,egyeseknek" páváskodó
 módon idiótáskodniuk;
 mintha a problémák már nem is léteznének,
 csupán vonzolják maguk mögött
 a rusnya Életet,
 s annak megvesztegethető színpadi kellékeit.
 
Elérkezünk majd könnyelműen
 egy újabb Neandervölgyi ezredévhez
 s míg a papolók továbbra is
 olcsó-János módszerekkel
 papolnak ígéretekről,
 addig az egyszer ember
 életszínvonala lassacskán
 a Nullával egyenlő!
 Az egykor oly ismerős arcok kihullnak
 önző tükörkép-cserepeik ketreceiből;
 Az ellenpontokat vajon minden esetben
 az emberek s nem a Sors köti-e össze?!

Szemetesvödrök gyomrából
- no lám csak! -,
újfent kimásznak kedvükre
 egy jót zabálni a patkányok.