Karácsony-illatú a patkány-rágta,
pöcegödör-város.
Agyalok nem ülhetnek fák
csontváz-karú aggastyán-ágain,
hiszen kiszorították őket károgó
éjsötét hollók balsorsú hírnökei,
kik tán hamarább is meghozhatják
a téli keserédes zimankót.

Mintha immár senki se tudná,
hogy bolondos Yorickként
tengesse-e szánalmas,
kiüresedett egy-Életét,
avagy maradjon csak meg
mint afféle kéteshírű
megalkuvó saját magának?!

- Már megint zsigerilg tapasztalni lehet
a vége hossza nincs tülekedés-nyomakodás
áruházi fiaskóit; azt ahogy a legkisebb gyerek
is legújabb X-box-ot játékkonzolt,
vagy lövöldözős játékot követel hisztizőn,
akár még imádott szüleit is ezerrel leégetve
mások előtt a szokásos LEGO helyett,
mert az annyival méregdrágább
és valamiért milliószor unalmasabb
már egy kütyümániában született
újgenerációs fiatalnak.

Lám csak, a fogyasztói társadalom
kénytelen-kelletlen így zabálja fel
napra-nap tulajdon önmagát;
sorban állók közt már tilos-tabu
a szokásosan elsuttogott bocsánat,
elnézést, halkszavú párdon s miközben
a tudatosan semmibe merengők táborát
alázza néhány részegeskedő,
szilveszterre gyúró suhanc-pernahajder,
akik kedvükre autók gumijait szurkálják ki,
a hányás-versenyt rendeznek
csak úgy önmaguk között valamelyik
ócskásodásnak indult,
lepusztult panelház tövében

- addig az árokszélen veszteglő
próféta-bölcsek, kik minden esetben
megmondják a frankó-válaszokat
tudatosan el lesznek felejtve nem csupán
a zivataros, összekúszált történelemből,
de még az emberek szándékosan
hiányos emlékezetéből is.

Nyáj-hömpölyögető, ménes-csődítő
ostoba kupeckedők mostan jócskán
árakat emelnek a piacakon éppen úgy,
mint akármelyik telecicomázott
angyal-hajat viselő belvárosi márkaüzletben
s miközben a egyszerű átlagember
ne adj'isten egyszer-egyszer betéved
oda egyszer nem hallja, s nem is érzi,
hogy a közelgő szeretet ünnep alkalmából
akár bárki is érdeklődne hogyléte,
egészsége, közérzete, vagy kedélye felől!