Szinte októberi, esős Április.
 Az eső kendőzetlen pereg alá;
 egyre gyúrja, mossa tagjait.
 Kókadó, görnyedt emberek vonulása a metrón.
 Beletörődött közönyösség tapinthatósága.
 Csikorgó fogak között már egyre kevésbé hangzik fel
 a kimondani vélt I-gazság!
 Ezer zsivány, ha fon tizezernyi hálót,
 de szétszakad, akár a cérna.
 Öklök párharca sosem csitulhat el;
 újrateremti önmagát
 az értelmetlen béklyó-agresszió.

Két gyönyör-szomjazó,
 egzotikus konzum-hölgy álldogál az utcasarkon;
 két hamvas hattyú-kezük reszket a hidegtől;
 karbunkulus-szemeikből egy egész Világ kitetszik,
 míg olcsó szemfestékük elmaszatolódott.
 Alamizsnát nem, csak készpénzt ha elfogadnak.
 Drága Hölgyeim! Isten áldja Önöket!
 Az utca szennyes, mihaszna sodra
 zsibongó ember-tömegekkel áramlik tova;
 hajtanák a mindennapi éhbérszerű bevételt,
 mely igazi ritkaság,
 s csupán csak a tőzsde-cápáknak érhetők el,
 no meg a Nagy-halaknak.

Némelyik ügyvéd a kihalt buszmegállóba pillant;
 jellegzetes Patrick Bateman-i pillanat ez,
 de egyik se szánná meg
 a didergő hajótöröttet.
 Csupán egy-két holdkoros váll,
 ha rándul, íves,
 kiszedett szemöldök szalad tévútra fel.
 - Így várakoznak egy álomteli
 luxus-életvitel után
 merészen kutatva
 az egzotikus bombázó hölgyek is,
 hátha valami pénzes hercegecske
 egyszer csak fennakad
 s a pénz a földből nőhet ki.

Most iszonyú húrok pattanak meg
 az emberi Lélek mélyén:
 jó volna el-elbeszélgetni
 egy kicsit igazibb Barátokkal,
 kik nem kihasználni akarják a másikat,
 de türelmes, szelídített alázattal,
 néhány kedves baráti szót adhatnak ajándékba,
 hisz érzik s tudják a mindennapok mocskaiból
 hiányzik az emberi Törvény!