Ember most jobban teszed,
ha jól vigyázol magadra,
 mert a világban immáron
 szokássá lett,
 hogy jóindulatúnak becézett kutya,
 vagy óbégató majom-nyelveken
 udvarolják körbe
a sintér mellett a hóhért is.

 Arasznyi hiány tartós
 vesztese így maradsz.
 Valaki másfajta megoldás
 talán még jól jöhetne,
 ha ennyire tartós sóvárgás
 áldozata maradtál.
Mert muszáj be nem vallottan
 még szorongva tűrni
 a bizonytalannak mondott jövőidőben.

 Talán már az anyaméhen
 belül az embrió is memorizálja,
 hogyha megszülik testének
 s szellemének tartós,
 halandó fogsága várja őt,
 kétes példa okáért. 

Segítséget esdő kezeink
 mögül bizony mostanság
 még mindig rendre hiányzik
 mindenfajta hatékony támogató
 támasz; tér vagy idő - félő -,
 helyre már sosem zökken,
 mert megemészti a föld zsigerileg tagjait,
 védtelen áldozatait,
 hiszen gyarapszik egyre kölcsönökből,
 hitelekből épülgető masszív kártyavár,
 mely ideje korán hamar leomlik,
 elhantolt cseréptöredékek
 közt araszol az ember ebben
 a nevenincs téridőben,
 s nem is fogja megtudni
 tán még halála óráján sem,
 hogy mi végre?! 

Üres foglalattá lett a szó,
 ígéret, kézfogások esküje.
 Az értelemnek hangzó hangalak
 is egyre foszlik, szakadozz,
 türelemmel, empátiával
 kellene igyekezve gondolkodni
 s ezt nem tanítják
 az ún. állami szektorú iskolák,
 csakis a Montessorik.

 - A lélek keserves gyűrődéseit
 nem lehet mosógépbe rakva kimosni,
 hogy patyolattiszta legyen,
 akár a sokat ismételt ,,tabula rasa"
 - aszalt arcokon csillagok
 tetovált késnyomai ragyognak,
 ám egyre kevesebben érthetik
 az emberek közt
 az egyetemes üzeneteket.
 Mert most mintha már szánt
 szándékkal tartósan kímélve
 lenne a gondolkodó,
tudós agyvelők antennai.