Embert simogatni,
akárcsak kóbor kutyát – bizony mondom -,
manapság is egyre veszélyesebb.
Esetleg előbb felidegesíti saját magát,
vagy félszeg-tétován
szándékosan elhúzódik,
vagy ne adj’isten
még testi sértést követ el;
ez pedig – tetszik, vagy sem -,
nem csupán alpári,
bunkó, etikátlan cselekedett,
de nagyon úgy tűnhet, hogy még vonzó,
és imponáló is a folyékony,
agymosott elmékben.

A tétován ácsingozó villanyoszlopokat
is éppen úgy le lehet vizelni,
akárcsak fittyet hányón azt
a négylábú kis kedvencek tehetik;
igaz útóbbi ők egyáltalán
nem kapnak helyszíni bírságot,
sem pénzbüntetést,
mert nem tudnának adót se fizetni.

– Odakint egymást ölre menve ugatnak,
acsarkodnak nem csupán ember-tömegek,
de kicsinyeskedő nagyhatalmak is,
akik önző-mohó indokok okán bármit,
bárhol, bármikor könnyedén letipornak,
s akkor aztán lesz nemulass
a kevésbé szerencsés
,,köztes demilitarizált övezeteknek” is.

A hatalmaskodó, baljós láncon
sok csaholó korcs-kuvasz ácsingózik,
koncra, zsákmányra felügyel
s nem akarja megérteni,
hogy kicsinyes sakkfigura
csupán a történelem színpadán,
akit könnyűszerrel el lehet taposni,
lefizetni, vagy kellőképp megvesztegetni;
a megvesztegetett Idők csonthéját
is csontig-zsigerileg lerágják
az ún. szolgáló Cerberus-ebek,
– persze csak -, ha van,
s lesz mit hiszen négyszeres
árakon kaphatóak
a mindennapos élelmiszerek,
hát még a játékszereknek
is beillő gumicsontok.

El kellene kárognia legalább még
,,egyeseknek” hogy számító,
megalkuvó lelkeik mélyén
mostan totális zűrzavar,
összefüggéstelenség ordítozik,
s nem hátrál senkifia kedvéért.
Ősragadozók ádáz-galád természetét
– félő -, már soha többet
nem lehet végleg megváltoztatni!