Mert valami átkozott,
szánalmas kifogás
szinte minden esetben visszaránt,
később meg azonnal hátra lök;
önmagába zár valami megkísértett,
benső nyughatatlanság
a lélek legkiszolgáltatottabb
benti madárfészkeiben,
melyről egyedül csakis én tudhatok,
hiszen más,
akár spicli-cinkosok
elárulhatják azt,
amit csupán csak
a felszín közvetít.
A titkokat illene megtartani
s e mostani sanda Világban
úgy járnak-kelnek egymás
magánéletében a bulvár-média
ügynök-riporterei,
akár az olcsó papparazzik
egy-egy szaftosan tocsogó
pletykaéhes szenzáció után.
A Léthez már így is karmos
tigrisek dörgölőznek,
fogukat élesítik,
hátha övék lehet majd
a hasznos, mócsing-korca,
mások kárára,
mint amikor az egy-valaki
váratlan betemetett szavakat
suttog még halkan ringatón
mielőtt a halhatatlan Mindenség
után már végleg elszakítaná
a kapcsolati köldökzsinórt.
Patakjai a medúza-Időknek
egyelőre homokóra-percek
vízszintes síkján,
akár adrenalinfüggő
kötéltáncosok még lengenek.
Ha mostanság üres tenyerében
virágzik ki hűség és bizalom
már nem csupán gyanús,
de eltiprandó vállalkozás is,
hiszen semmi haszna;
a jóságok dárdája rozsdásan,
kicsorbultan rendre beléjük törött,
kicsinyes gyanakvások
tördelik apró szótagokra
a megkísértett, tartós tévedést,
sóhajtozások aprócska
létrafokait tán jobb volna
hűséges barátokkal bejárni;
mert a meghosszabbított hallgatásnak,
halogatásoknak is vannak polipkarmaik.
A csigalépcsős emlékezetben
berozsdált, nyikorgó kapuk
ritkán nyílnak Alzheimerek parancsára;
pereg a némák makogása,
mankókon sántikálnak
az idült bénák, hogy zsíros
biztosítások pénzeit lejmolhassák,
míg a vastag kereskedők
immár mindent s mindenkit
zálogban tartanak, akár kincseiket.
Valahol öntudatlan nyílni
kezdtek a Lét reteszei, akár
egy éles pattanás,
melyet kinyomni nem
- csupán csak elkaparni lehet!