torkomban zakatoló
fojtogató könnyek
hogy hihetném...
mitől lehet könnyebb?
tán futnom kéne
innen minél messzebb
vagy rezzenéstelen
maradhatnék veszteg
de a pokolba is
jaj, egyik sem megy
keselyűknek doblak
szív, nesze szenvedj!
s egyszer remélem
megtanulod végre
nem te vagy az úr,
hát rogyj elém térdre
törődtem veled
s hűtlen voltál hozzám
erős voltam egykor
de már csupán foszlány
mindig bajba sodorsz
ez egy ilyen tézis
mindezek ellenére
hinni fogok mégis...