A Föld őrzői

Élt valamikor réges-régen 12 tábornok, akik a Fényt szolgálták.  Bár az Univerzum különböző részeiről származtak, a feladatuk az volt, hogy a Fényt terjesszék a Galaxisban és megmentsék a 3 D-s bolygókat a sötétség markából majd felemeljék őket az örök Élet birodalmába.

Útjuk során rengeteg bolygót szabadítottak fel az elnyomás alól, néhányuk inkarnálódva, míg másikuk a bolygó felettről segítette az emelkedésében a bolygót.  Sosem volt könnyű dolguk, azonban mindig sikerrel jártak és így egyre több bolygó került a Fény „kezébe”, míg nem a Galaktikus Tanács úgy döntött, hogy a Mars lesz a következő bolygó, amit fel kell szabadítaniuk.  Minden a terv szerint alakult, azonban az utolsó pillanatban a sötétek egy gonosz cselhez folyamodtak.  Mérget csempésztek a gyanútlan tábornokok ételébe.  Egyikük azonnal életét vesztette, míg néhányan megbetegedtek tőle.  Így a másnapra tervezett akciójukat le kellett fújniuk, elhalasztaniuk.  
Ez azonban elég volt a sötét uraknak, hogy kiadják a parancsot, támadják meg a Fényesek táborát.  

Sokakat legyilkoltak, de a tábornokok közül néhánynak sikerült elmenekülnie és szétszélednie a Galaxisban.  A sötétek súlyos csapást mértek a Fényesekre, de nem elégedtek meg ennyivel.  Pusztító erejű fegyvereikkel a bolygó városait támadtákésorra legyilkolva a lakosságotésokaknak esélyt sem adtak arra, hogy elmenekülhessenek.   Célul tűzték ki, hogy a bolygó egészéről kiűzik a Fényt. Ahol csak egy kis szikráját is észlelték, azonnal lecsaptak rá és megsemmisítették.  

A Fény gyermekei közül sokan életüket vesztették, jó néhányan elmenekültek a bolygóról, vagy a Mars belsejébe költöztek, óriási védelmet kialakítva maguk köré, hogy a sötétek ne találjanak rájuk.  
Abban reménykedtek, hogy egy nap majd ismét a felszínen élhetnek boldogan és szabadon.  Ekkor még nem is sejtették, hogy erre több ezer évig kell majd várniuk és a sorsuk egy gyönyörű kék bolygótól függ majd, amit úgy neveznek, hogy Gaia – azaz Föld.

Arra is csak később jöttek rá – mikor végre kimerészkedtek a felszínre -, hogy a sötétek úgy tönkretették a felszínt, hogy azon élet nem maradhatott volna fent.  Azok, akik elmenekültek a bolygóról, más bolygókon leltek nyugalomra és folytatták életüket.  Voltak olyanok is, akik a Földre jutottak el és Atlantiszon leltek menedéket, beleolvadtak az ott élő emberek közé, nem sejtvén, hogy a sötétség Urai ott is beavatkoznak majd mind az ő, mind az Atlantisziak életébe és mindez a kontinens pusztulásához fog vezetni.

Azok pedig, akik a Marson életüket vesztették, visszatértek oda, ahonnan valóban származtak a csillagok közé, hogy aztán a hazájukban felkészülhessenek az újabb kalandokra.  Néhányan közülük ismét az inkarnálódást választják 3 D-s bolygókra, míg a többiek inkább a magasabb dimenziók felé indulnak el fejlődésük érdekében.

Mind ezalatt a Marshoz közeli gyönyörű szép Kék bolygón virágzik az Élet.  A csodálatosan szép Lemúrián és a magasan fejlett kultúrájú Atlantiszon is béke és szeretet honol.  A két kontinens békében él egymással valamint kapcsolatot tartanak közelebbi és távolabbi bolygókkal is.  Nem is sejtik, hogy mit terveznek ellenük a Marsot elpusztító sötét Nagyurak.

Bár a Marsról idemenekültek figyelmeztetik őket az elképzelhető veszélyről, a két kontinens lakói csak mosolyognak a szavaikon és csak akkor jönnek rá, hogy igazi jóslatot kaptak, mikor már a sötétség Urai győzelmet arattak felettük.  Beférkőztek a soraikba és később pedig ők maguk intézték el azt is, hogy mindkét kontinens elmerült a habokban.  A Fény gyermekeinek sikerült időben elmenekülniük, de többen azt választották, hogy egy időre elhagyják a Földet és hazatérnek saját bolygóikra.

Akik azonban maradtak és szétszéledtek a bolygón, ők lettek az emberiség tanítómesterei évszázadokon keresztül, mialatt a sötétség nagyurai, és csatlósaik uralmuk alá hajtották a bolygót és lakosságát.  

Ahogy teltek az évszázadok sok kegyetlenséget, háborút, kizsákmányolást követtek el az egyszerű emberek ellen, akik vagy engedelmeskedtek nekik, vagy ha nem akkor kemény büntetést kaptak.

Mégis voltak, akik vállalták a veszélyt, hogy a Fény tanításait terjesztik.  
Bár sokszor csak kis csoportoknak adták át a tudásukat, akiket legtöbbször üldöztek, börtönbe vetettek, vagy legyilkoltak, ennek ellenére a tanítások évszázadokon keresztül terjedtekés fenn is maradtak.  A tanítványok pedig itták a Mesterek szavait és szomjaztak a tudásra, hiszen a tanításokban fellelhető volt az is, hogy egy napon majd a Fény elsöprő győzelmet arat a sötétség felett és egy csodálatos Aranykor köszönt a Földre.  Sokan sokféleképpen írtak erről a lehetséges jövőről, valójában azonban senki sem volt biztos abban, mi a Teremtő terve.  Létezett ugyan egy dátum, amely szinte mindenki számára egy fix pont volt, mégis mindenkinek más nézete volt róla.

A sötétség Urai és csatlósaik a világvégét tették arra a napra, míg a Fény gyermekei a Felemelkedés napjának nyilvánították azt a dátumot.  A második világháborút lezáró atomtámadás azonban arra késztette a Teremtőt, hogy egyre több csillag gyermeket küldjön a Földre, akiknek a feladatai közé tartoztak az emberek és a bolygó gyógyítása is.
Ugyanakkor a bolygó köré is egy kisebb védő flottát küldött, akiknek feladata az volt többek között, hogy felügyeljék a sötét nagyurak ténykedését.  Hiszen nem engedhették meg, hogy még egyszer olyasmi történjen, mint Atlantiszon, vagy a Marson, mivel az végzetes lett volna nemcsak a Föld, az emberiség, de az egész Naprendszer számára is.

Így aztán különböző bolygókról születtek le gyermekek, akik magukban hordoztak egy lehetőséget, hogy a Föld elkerülje a végső pusztulását.  Minden csillag gyermeknek, csillag embernek megvolt a maga feladata, mégis jó néhányan elbuktak ekkoriban még, hiszen a leszületésükkor elfelejtették, kik is ők valójában és mivel bekerültek egy olyan világba, ahol a pénz, a kinézet dominált és sokan eladták a lelküket is, hogy egy jobb állást, pozíciót foglalhassanak el.  

A sötét nagyurak mesterien értettek ahhoz, hogyan csábítsák át ezeket a tiszta lelkeket is a maguk oldalára.  Még mindig nagyon kevesen voltak, akik ellen tudtak állni nekik.  Ők lettek a Fény pillérei, azok akik lehetőséget kaptak rá, hogy újabb csillag gyerekeket hozzanak a világra. Ők a hatvanas évek végén és a hetvenes években kezdtek inkarnálódni a Földre és lettek az Indigó nemzedék.

Majd az 1960-as évek végén a Fény tábornokok egyike úgy döntött, hogy eljött az idő, amikor a Fénynek szembe kellett néznie a sötétséggel és ideje, hogy a sötétség Urait és csatlósait kiűzzék a bolygóról.  Majd az embereket és a Földet felszabadítsák az elnyomás alól.  

Hosszas felkészülés után a Plejádok csillagrendszerből inkarnálódott le a 3-ik dimenziós Földre azzal a céllal, hogy kitapossa az ösvényt a többi Fénytábornok és Fénygyermek számára, akik a későbbiekben tervezték a Földre való inkarnálódást.  Egy egyszerű, átlagos családba született le, leány alakot felvéve, bár ezelőtti inkarnációiban férfi volt.  Jól tudta azonban, hogy a materialista, túlzott férfi energiával rendelkező bolygónak női energiára van szüksége.  Így aztán míg felnőtté cseperedett, mind a lányos, mind a fiús dolgokat kedvelte.  Imádta az autókatés az autóskártyát, a focit, a kosárlabdát, de emellett nagyon szeretett babákkal is játszani.  Boldog gyermekkora volt, mégis végig érezte, hogy ő nem idetartozik és hogy valami küldetése van.  Sokáig azonban fogalma sem volt arról, hogy miben áll a küldetése.  Tizenéves korára versekben és novellákban próbálta kifejezni önmagát és remélte, hogy ezáltal majd egyszer megértik az ő törékeny lelkét.  A szüleivel és testvérével bejárták az országotés eljutottak külföldre is néhány helyre.  Mindezek a küldetésének részei voltak, hisz ahová eljutott gyermekként, majd később már felnőttként is, azok a helyek Fénnyel telítődtek.  

Ugyanakkor akikkel csak kapcsolatba került az Élete során szintén Fénnyel telítődtek, mialatt ő összegyűjtötte a félelmeiket, fájdalmaikat, dühüket, és egyéb negatív érzelmeiketés igyekezett azt átalakítani a saját szeretetével.

Gyermekkorában ezt még nem tudatosan csinálta, mikor azonban az 1990-es évek elején el kezdett az ezoterikus dolgokkal foglalkozni, egyre tudatosabbá vált azt illetően, hogy ő valójában azért született a Földre, hogy segítsen a Fényt terjeszteni, és a sötétséget elűzni a bolygóról.  Sokáig magányosan járta az útját.  Sokszor érezte azt, hogy ismét elbukik, de azért bármilyen nehézségeken is kellett átmennie, mindig talpra állt, hiszen tudta, nem adhatja felészámítanak rá.  Majd amikor éppen lelkileg a padlón volt, akkor kerültek elő azok a segítők, akik új Erőt öntöttek belé.  Ő pedig megajándékozta őket a Szeretetével.

Írásai pedig a romantikus költészetből átváltottak spirituális, üzenetszerű költészetté, melyek a reményt voltak hívatottak terjeszteni az emberek között az Utolsó Időkben.  A reményt, hogy az emberek higgyenek abban, hogy a sötétségnek hamarosan vége szakadés a Föld felszabadul az évezredek óta tartó elnyomás alól.  Mire azonban idejutott, már rátalált azokra a barátaira, akik ott voltak a Marson és szintén leszülettek a Földre, hogy segítsenek a Fényt győzelemre vinni a sötétség felett.  Rátalált a Fény gyermekekre és a többi 11 Fény tábornokra is.  Ez pedig boldoggá tette és erőt adott neki ahhoz, hogy mindennap megküzdjön a félelmeivel és le is győzze azokat, majd ezáltal még több Szeretetet árasszon a világra.   Védelmezze a szeretteit és a barátait, hogy ők is fejlődhessenek és elérhessék a Felemelkedést.

Plejádi testvérei pedig a bolygó felettről segítettek neki, hogy véghez vigye az Isteni Terv ráeső részét.  Tanácsokkal látták el, mialatt felfedték előtte a küldetésének minden részletét és így azt is megtudhatta, hogy a többi 11 tábornokkal egy napon személyesen is találkozni fog és azon a napon végre együtt megünnepelhetik majd a Fény győzelmét.  Ezútán nem kell többé félniük attól, hogy a sötétség Urai keresztülhúzzák a számításaikat.   Mind a 12-en átéltek fájdalmas szenvedésekkel teli időszakokat, ugyanakkor megtapasztalták a Teremtő apróbbés nagyobb csodáit is.
Mindannyian rendelkeztek különleges képességekkel, amiket csak jó dolgok megteremtésére használhattak. Majd természetesen ők is a Fény szolgálatába állították képességeiket, tehetségüket és így harcoltak a Föld felszabadításáért, a Béke kivívásáért.  A sötétség Urai az utolsó pillanatig kitartottak, mindig új cseleket kieszelve.  A Fény gyermekek és a Fény tábornokai azonban fel voltak vértezve minden trükkjük ellen.  Eleinte kevesen voltak, de aztán a végső időkre elérték, hogy egyre több társukat ébresztették fel.  Átadva nekik a tudásukat és mutatva nekik az utat arra, hogyan fejlődjenek ők is, hogyan emeljék meg a rezgés szintjüket, hogyan fedezzék fel különleges képességeiket, hogyan legyenek ítélkezés mentesek, hogyan árasszák Fényüket embertársaik felé és a bolygó védelmében.

Tudták, hogy a Maya naptár utolsó napjáig annyira kell megemelniük a rezgésüket és ezáltal a Föld rezgését is, hogy az elkerülhesse a végső pusztulást.  A Maya naptár – mely valójában a Plejádiaktól származott – tartalmazta azt a lehetséges változatot is, hogy amennyiben 2012. december 21-én az emberiség rezgésszáma nem éri el a megfelelő rezgésszámot, azaz nem ébred fel az emberek egy bizonyos százaléka, a Földet lekapcsolták volna.  Így aztán a Fény tábornokainak és Fény gyermekeinek nemcsak az egyre gyorsuló lepergő idővel, hanem azzal is szembe kellett nézniük, hogy minél több lelket mentsenek ki a sötétek karmából.  

Végtelen türelemmel, és szeretettel kellett a feladatukat végezniük.
Ők azonban nagyon elszántak voltak és dacoltak minden ellenállással, vagy megaláztatással és azzal sem törődtek, hogy sokan nem normálisnak tartották őket a nézeteik miatt.  Bátran beszéltek egy szebb, jobb világról, ahol minden ember bőségben, boldogságban, szeretetben, egészségben, békében él egymással.  Továbbá arról is, hogy ez az új Világ eljövetele már nagyon közel van.  Terjesztették a tömeges Felemelkedés lehetőségét, Földönkívüli barátaik, testvéreik eljövetelétés a sötétség totális bukását.  Bár sokan kételkedtek bennük, nem adták fel a küldetésüket egy pillanatra sem.

Globális meditációkat szerveztek és azokban vettek részt, hiszen ezzel is segítették Gaiat és az emberiséget a Felemelkedésben.  A legjelentősebb célok közé tartozott az Istennő visszatéréséért, a Cabal lemondásáért, a Föld felszabadításáért szervezett meditációk, valamint a dimenzió kapuk megnyitása.  Hisz csak ezek után kerülhetett sor a Döntés napjára, majd a Kapcsolatfelvétel Napjára is.

A Döntés Napján minden Fény munkás és a Fény tábornokok dönthettek arról, hogyan szándékoznak tovább segíteni a Földetés az Emberiséget.  Míg a Kapcsolatfelvétel Napján az volt a cél, hogy Földönkívüli testvéreikkel kapcsolatba lépve megadják az engedélyt arra, hogy beavatkozhassanak a földi eseményekbeés végre eltávolíthassák a sötétség képviselőit a bolygórólés az éteri síkról.  Hisz ez utóbbi kemény diónak bizonyult a Földön élő Fény gyermekek számára.  Úgy vélték, hogy a Galaktikus testvéreik ezt sokkal könnyebben meg tudják oldani, mint saját maguk.

A Kapcsolatfelvétel Napja pontosan arra a napra esett, amelyet az Utolsó napnak tartottak évezredek óta, azaz a „Világvége” napjára.  A Fény tábornokai és a Fény gyermekek nagy része tudatosan készült erre a napra.   Mindannyian tudták, hogy milyen fontos nap is ez a földi életük során.  Bár a meditáció sokaknak jól sikerült ezen a napon, mégis sokan csalódtak, hiszen nem történt látványos dolog e jeles napon.  A Fény tábornokai azonban tudták, hogy ez a nap csupán egy új kezdetet jelentett a Felemelkedési tervben.
Emellett abban is biztosak voltak, hogy a harcnak a Fény és sötétség között még nincs vége. A sötétség Urai nem adták meg könnyen magukat, így hetekkel később is volt dolguk a Fényerőknek, hogy megtisztítsák a Földet a sötét erőktől.  Végül azonban erőfeszítéseik sikerrel jártak.   Eltávolították a bolygót körülvevő éterikus síkról a negatív erőketés ezek után már nem volt akadálya a tömeges letartóztatásoknak sem.  

Miután ez megtörtént szinte pillanatok alatt alakultak meg az új kormányok, amelyek egy sor bejelentéssel kezdték meg a tevékenységüket.

Ezek közé tartozott a Nessara – jóléti alapok szétosztása, az Ingyen-energia bemutatása, a Földönkívüli testvérek felfedéseés a Belső Földiek bemutatása az egész emberiségnek.

A Fény gyermekek és a Fény tábornokok pedig ügyeltek arra, hogy ne törjön ki a pánik az emberek között, mialatt ezek az Események zajlottak.  
Igyekeztek felkészíteni mindenkit az Első Kapcsolatfelvételre, amelyre hamarosan sor is került.  Az emberek az újraszervezett Médián keresztül értesültek a történésekről.  A sötétekkel kapcsolatos híreket felháborodva, míg a pozitív Földönkívüliekről szóló híradásokat örömmel fogadták.
Akárcsak azt, hogy globálisan elengedik az adósságokat és a jóléti alapokat igazságosan fogják felosztani.  Bevezetik az ingyen-energiát. Minden ember fedélhez, élelemhez jut.  Mindezek csak az első intézkedései voltak az új emberbarát kormányoknak.
Ezeknek a projekteknek a bevezetése bolygó szerte több hónapot vett igénybe, de a Fény munkások közül nagyon sokan vettek részt ezekben a munkálatokban.  A régi pénzeket bezúzták és a Nessara által éveken át titokban megszerzett új pénzek kerültek forgalomba.  Átszervezték az egészségügyet, az új gyógyító technikákat mindenki számára elérhetővé tették.  

Mind a Galaktikus testvérek, mind a Belső Földiek segítettek abban a Földön élő gyógyítóknak, hogy a sok beteg ember minél hamarabb meggyógyuljon, és újra jól és harmonikusan érezze magát.

Ugyanakkor a Föld anya is gyógyításra szorultés ezt a Fény gyermekek és a Fény tábornokok közösen vitték véghez a Belső Földi és Galaktikus testvérek által bemutatott technikák által.
Miután Gaia minden területe kiegyensúlyozásra került, neki lehetett állni az olyan épületek létrehozásának, amelyek kialakítása kívül-belül harmóniát árasztott magából.  A régi omladozó épületeket lebontották, hiszen nem szolgáltak már semmire.  Mindezekbe a műveletekbe már az embereket is belevették.  Akik már teljesen meggyógyultakés hajlandóak voltak együtt dolgozni az újjáépítésben, megtanulhatták a Galaktikus és Belső Földi testvéreiktől az új építési technikákat.  Nem számított ki hány éves, ki mihez értett a múltban, aki kedvet érzett az építészethez, azt szívesen látták.

Az új jövő építése tehát elkezdődött.  Miután az új kormányok képviselői arra is készen álltak, hogy megkössék a békét a nemzetek között, a Keshe Alapítvány által előterjesztett Világbéke dekrétumot a Föld bolygó emberiségének nevében alá is írták.  Ezután a Fény gyermekei a Fény tábornokokkal együtt tanítani kezdték az embereknek, hogy kik is ők valójában.  A Galaktikus testvérektől kaptak oktató filmeket a Föld eredeti történetéről.  

Mindezekre az oktatásokra a Belső Földön, illetve az Űrben lévő bázisokon került sor, mivel a Föld Anyának még hosszú időre volt szüksége hogy helyrehozza a sötét összeesküvők által elkövetett károkat.  
A Fény tábornokok és a többi már „felébredt” Fény munkás azonban már nem aggódott emiatt, hiszen a munka nagy részét már elvégezték.  Az ő fő feladatuk a sötét összeesküvők kiűzése volt a Földről, ezt pedig sikeresen végrehajtották.  
Amikor pedig az oktatási program is beindult, már nem volt kétséges, hogy győzelmet arattak.  A Fény tábornokok és Fény gyermekek új feladata az lett, hogy felkészítsék az emberiséget a Felemelkedésre, amelyre az oktatások és a Belső Földön lévő Fénykamrákban eltöltött idő után került sor.

Hosszú idő telt el a béke és felszabadulás óta, de ekkor már nem volt jelentősége az időnek.  Ugyanis a Mátrix már a sötétek kiűzésével szertefoszlott és fokozatosan az idő is megszűnt létezni.  Az 5-ik dimenzióba való felemelkedés pedig simán lezajlott, létrejött egy új emberiség, aki fiatalos külsejű és halhatatlan kristálytesttel rendelkezett.  Ez a faj pedig méltó volt arra, hogy belépjen a Galaktikus Föderáció tagjainak sorába és annak megbecsült tagja lett.

A Fény 12 tábornoka pedig gyönyörű aranyfénnyel övezve ünnepelte, hogy egymásra találtak és a Fény gyermekeivel együtt kivívták a földi békét és az emberiségnek visszaadták a szabadságát.
Ők 12-n voltak, akik elhatározták, hogy ezt a Békét soha többé nem engedik lerombolni.  Ők lettek a Föld őrzői.  

Vége

Pécs, 2012. Július – 2013. Július