mecena
összes megtekintés
: 109
új megtekintés
: 97
kedvencnek jelölve
: 0
hozzászólások száma (egyelőre nem működik)
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]

Simon Attila – Mindenek felett

Várható olvasási idő: < 1 perc

szerző által korrektúrázva

Földünk gazdag, adomány létünk,
és pusztulását vigyorogva nézzük.
Anyai testbe mélyesztjük ocsmány
karmunkat,
s állatként vívjuk áruló harcunkat.
Hiszen állatok vagyunk, korcs ebek,
kik egymásnak esve okozunk sebet,
és ha társunkat öleli a halál,
vihogunk, akár egy rühes sakál.
Célunk is akad, oly sok és nemes,
mint keselyűnek, mely dögöt keres.
Hiszen minden, mi él, az halott kell
legyen,
tornyosulnak már a tetemhegyek,
melyek okádják a bűzt magukból,
ez az ajándék a Földnek fajunktól.
Ám egy ajándék nem lehet hitvány,
az adományhoz csecse-becse is jár.
Akár egy tó, mely mérgét kínálja
neked,
s ha kóstolod, hollóké lesz a szemed,
és a hegyek égbe nyúló, csúcsos
ormai,
kik egy letűnt világ halott szobrai.
Esetleg szél kavarta, üres róna,
mely fajunk nélkül tán erdő volna,
és nem néma emléke a múltnak,
hol kínt és sikolyt idő köde bújtat.
Ennyi borzasztó, s oly sok bűn után
e faj még Istentől bocsánatot vár.
De tetteink végett már nem lehetünk
emberek,
csak elfajzott, vadul csaholó ebek,
s mint áldozataink, halottak vagyunk,
hisz lelkünket megöltük, s így állatok
maradunk!

ÉRTÉKELÉS:

Minél több, annál jobb!

Rövid link:

Kedvencként való jelölés:

(csak bejelentkezve)

EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
mecena_tartalom