Zombisereg élén járva

Agyhalottként csúsz-csoszogom,

Szakadt bőrruhám zsebében

Pár apró minden vagyonom.

Fura e zaj, a holt térben

Bamba tekintetek lesnek,

Az értelem szikrája rég

Kihunyt, üres robot testek.

Csak a falánkság mi hajtja

Zordon-torz fura lényüket,

Sóvárgó kényszer-zabálás,

Mi lázba hozza vérüket.

Futnék előlük, de lábam

Ólom súlyánál nehezebb,

Egynek lenni közülük tán -

Mostanság, tudom - eszesebb.

Vágy kordul fel agyam szerte,

Véremben adrenalin fut,

Annak, ki gyorsan tud futni

Hiszem, a holnapból is jut.

Űzött vérem tettre sarkal,

Egy pillanat csak a jelen,

Ami jó maradt belőlem,

A jövőbe is jön velem.