Viszem a keresztem, mely egyre sújt,
"de egy az imádság, s egy a szent út,
amelyen felszáll, látatlan csendben
és meghallgatást könyörög mennyben."
Vétkeitekért hordom, cipelem,
a megaláztatást elviselem,
hogy legyen számotokra megváltás,
a jótettet kísérhesse áldás.
Szívem vérzik, fejemen koszorú,
anyám könnye fájóan szomorú,
ő fiáért sírt, míg más csak zokog,
a hitetlen meg bánt, üt, oly konok.
Viszem keresztem egész világért,
imádkozva egy újabb csodáért,
hogy kevesebb ember essem bűnbe,
ragyogjon fényesen a hit tüze.
-
Idézetet: Nagy Emma: Szívek