Apu, tudom már el nem mondhatom,

hányszor állt készen bőröndöm, kalapom...

Egy csokor margaréta, vidáman, fehéren,

s az út előttünk kalandokkal készen...

Más-más út lett sorsunk, távol egymástól,

számodra új család nekem marad a bárhol...

Nem panaszkodom, Isten kárpótolt,

érzelmeimhez írói vénát kódolt...

Mindent mi fáj, mi húsom tépi,

szavakba, versekbe tudom belevésni,

kiírok mindent véres verítékkel,

elengedem, hadd szálljon a széllel...