Két kezem közt a világ fénye,
tollammal úgy formálom ahogy akarom,
sorsok sötétje "az öregek szívében bánat,
reszketve fonnyad tört kezük" közt a hatalom.
Ám annak, kinek kezében táncol, sír a toll,
valóra válnak álmok, csodák születnek,
mesék szövődnek, életre kel a képzelet,
lágy dallamként becéz süket füleket.
Alkotni öröm, minden villanásnyi percben,
írj, fess, ölts, színezz, vagy dalt szerezz,
önkifejezésünk látványos tára,
mellyel a jövő minket feljegyez.
-
Idézet: Csohány Gabriella: Tito