Halk sóhajjal halódva hull alá

időtől kérges rozoga levél,

napfénybe fürdőző arany csillám

simítva táncol sárgásrőt erén.

Fák koronás díszeiként éltek

"és bámulták a rozsdamart eget",

most avarszőnyeg rojtjai itt lent,

és üldözik a játékos szelet.

Boltívet formált lombok terelnek

aranylón tarka őszből kifelé,

alkony után már október éhes,

fényt és meleget gyűjt magamellé.

Hát göngyöld szíved, s tested kabátba,

szeretetből szőj meleg takarót,

a szép csak úgy szép, ha van ki lássa,

s van kivel megoszd mondanivalód.

*

by: Natali Sanders

Idézet: Faludy György: A júdeai helytartó

/Móvár.,2023.10.05.Jogvédett!/