A tűsarkúja piros talpa megvillant az utcai lámpák fényében, ahogy hosszú, elnyújtott léptekkel sétált a kihalt utcán. Vállig érő vörös, természetesen göndör rakoncátlan fürtjeit többször hátradobta kacér mozdulattal. Zoé csinos kis fekete koktélruhát viselt, fekete retiküllel, semmi ékszert, mert zavarták a munkában. Bárki látta azt gondolhatta, hogy épp randevúról jön. Persze Ő nem jött, ellenkezőleg épp a megbeszélt helyre igyekezett. Nem izgult, már öreg rókának számít a szakmájában. Figyelmesen körülnézett, hallgatózott, majd a csengőhöz lépett, és határozottan megnyomta. Türelmesen várakozott, majd pár perc múlva ismét megnyomta a kis gombot. Semmi. Nem értette. Pontosan ott volt, ahol lennie kellett. És pár másodperc múlva már nem volt sehol.

  Mikor magához tért, már tudta, hogy a megérzése helytálló volt. Elrablója, bizonyos Késes Márk nevű, cseppet sem úriember, inkább perverz, szadista gyilkos vendégszeretetét élvezte éppen. Az adott személy felelős többek között tizenkét rendbeli erőszakos gyilkossággal végződő, vörös hajú nők kárára elkövetett halált okozó testi sértésért. Így a mindig precíz, hidegvérű, megfontolt Nemes Zoé rendőrfelügyelőnő, aki már három éve volt beépülve a call-girlfriend.com és hostess.com modern internetes világába, hogy végre elkaphassa azt a személyt, aki felelős édesanyja és még tizenegy nő brutális meggyilkolásáért, most kissé aggódott. Számos nyomot követett már az évek alatt, de mindegyik zsákutcának bizonyult. Most viszont két hónap leforgása alatt két lány is eltűnt. Egyiküket, Bellát személyesen is ismerte. Magához térve egy szűk kis kamrában találta magát. Fényt csak egy kis szabadon lógó izzó adott. Mellette egy kupac volt pléddel letakarva. Megpróbált lábra állni, de nem igazán sikerült. Bármivel is kábították el, még mindig eléggé a hatása alatt volt. Ülő helyzetbe tornázta magát, megmozgatta a kezeit, és elhúzta a takarót, hogy lássa, mi van alatta. Az iszonyattól, ami torz fintorba rántotta az arcát még a hang is torkán akadt. Szerencséjére. Épp ekkor nyitotta valaki az ajtót, hangosan ordibálva a telefonjába.

– Megmondtam, Te kretén, hogy várj meg, egyedül ne akciózz! Ki ne nyírd, míg nem érek oda, mert én nyírlak ki! Azonnal indulok! – ezzel egy dühös mozdulattal Késes visszacsukta az ajtót, és elviharzott.

  Zoé ez idő alatt bent tartotta a levegőt, amit most erőteljes megkönnyebbüléssel fúj ki. Előkotorta a melltartójába rejtett fülesét, aktiválta és beleszólt – itt Nemes Zoé rendőrfelügyelő, hall engem valaki? Rövid várakozás után jött a válasz.

– Itt Zord Zalán főkapitány, tisztán halljuk, mi a pozíciója? Jelentést kérek!

  Zoé részletesen elmondta mi történt, hogy valószínűen a keresett tettes rejtekhelyén van bezárva, akinek feltehetően tettestársa van a beszélgetésből ítélve illetve, hogy megtalálta Bella fejét, valamint egy sötétbőrű nő torzóját is, egy takaró alatt.

– Próbáljon kijutni. Ha hatótávon belül lesz, a füles gps jele alapján be tudjuk mérni – mondta a főkapitány.

  Zoé előügyeskedte a hajába rejtett csat formájú kis zárnyitót, és gyorsan kinyitotta az ajtót, majd elindult a csapóajtó irányába és végre a szabad levegőn volt. Körül nézve látta, hogy egy erdei vadászház pincéjében van. Egy autó hangját hallotta nagy sebességgel közeledni, így futásnak eredt.

  Közben a Főkapitány és csapata megtalálták a Fordot, amivel Zoét elrabolták. A kommandósok gyors, összehangolt akciója sikeres volt. Elfogták Késes Márkot, aki épp egy női hulla darabjait próbálta megsemmisíteni. A tettestárs viszont egérutat nyert, és nagy sebességgel haladva az erdei úton egyre közelebb ért a rendőrfelügyelőnőhöz.

  Zoé a fülesen végig követte az eseményeket, így tisztában volt vele, hogy a tettestárs tért vissza. Mivel nem volt fegyvere meggondolatlan dolog volt a részéről, hogy visszafordult a ház irányába.

   Endre ez idő alatt satufékkel megállt a pincelejáró előtt, majd letrappolt és kapkodva rápakolta a takaróra a testrészeket és épp felért a kocsihoz, mikor reccsenést és egy halk sikolyt hallott. Megvagy – húzta a száját gyilkos mosolyra.

  Zoé épp a vadászház sarkához ért, kilépett oldalra és azzal a mozdulattal bele is esett egy hatalmas gödörbe. Éles sikoly hagyta el a száját a csodálkozástól, de torkára is fagyott, mikor meglátta az emberi tetemek, csontok, és bomló torzók hegyét, amikre ráesett. A szag csak megkésve érte el az orrát.

– Helló Hugi! – állt meg a gödör pereménél Endre, és egy laza mozdulattal beledobta a válláról holt terhét. Üdvözöld szépen Édesanyánkat, ott van körülötted! – kacagott hisztérikusan. Sok időbe telt, míg apánkkal megtaláltunk. Anyánk az élete árán se árulta el, hogy kinek adott oda, és kizárólag Téged jelölt meg a többmilliós vagyona örökösének, kivéve, ha halott vagy. Hát nem ironikus? A gyilkosa utáni hajszád eredménye, hogy belesétáltál a csapdámba. Míg beszélt a ház mellett álló hordókat a gödörhöz görgette és beleöntötte a tartalmukat. A sav gyorsan, precízen kezdte szétmarni az élő és holt bizonyítékokat.

- Vége-