Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-pagination:none; mso-hyphenate:none; text-autospace:ideograph-other; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman",serif; mso-bidi-font-family:"Lucida Sans"; mso-font-kerning:1.5pt; mso-fareast-language:ZH-CN; mso-bidi-language:HI;}

Mindig a padlásra menekült a hétköznapok elől. Nem zavarta, hogy mindent belepett a por, és a sarkokat beszövő pókokat barátként köszöntötte. Az évek során felhalmo­zott dobozok, kacatok rendszertelenül hevertek szerteszét. A félig elfeledett múlt ha­szontalan káosza. Számára azonban megannyi felidézni váló emlék, felfedezni váró kaland.

A tetőablakon beszűrődő napfény, sejtelmes félhomályba burkolta a helységet. Találomra nyitogatta a dobozokat. Élvezettel vizsgálgatta a tartalmukat. Nem annyira konkrét emlékeket keresett, inkább elfeledett érzéseket. Órákat töltött itt. Néha csak beült az ódon, kopott karosszékbe az egyik szerzeményével, és ízlelgette a hangula­tát. Nem mindig tudta mihez kötni a tárgyakat, ha megragadta valami a fantáziáját, ki­talált köré egy képzeletbeli emléket. Régi gyerekjátékok, nosztalgikus karácsonyok emléktöredékei. Kopott dísztárgyak régi utakról, amiket azért vesz az ember, hogy emlékezzen, s most itt hevernek elfeledve. A fakó, megsárgult régi fotókat szerette a legjobban, rajta sosem látott, ismeretlen távoli rokonok a régmúltból.

Egyik nap, kutatás közben, egy rozoga szekrény mögül előkandikáló képkeretre lett figyelmes. Elhúzta a bútordarabot és előkotorta a képet. Azonnal beleszeretett. Neki­támasztotta a karosszéknek, és hátra lépve egy lépést megcsodálta. Tájkép volt. Nem tudta pontosan megmondani, hogy mi fogta meg benne, de a színei tele voltak élettel. A távoli hegyek mintha őrködtek volna, a völgyben elterülő erdő, és a tisztás melletti ta­vacska felett. A partján kis házikó, hívogató fénnyel az ablakában. Szinte hallotta a fák susogását a lágy szellőben. Hirtelen madárcsivitelést hallott a háta mögül. Meg­fordult, de nem látott mást csak az erdő széli fákat. Csak egy pillanatra döbbent meg. Futólag rápillantott a lába előtt, a fűben heverő képre, mely egy padlást ábrázolt.