A Vértes lábainál egy aprócska tó pihen.

Az eget visszhangozza a tükre szelíden.

Erdő karolja át, táplálják patakok,

Sok emlék köt ide, boldog gyermekkorom.

Horgásztam a partján, fogtam is pár halat,

s bejártuk körülötte a nádasokat.

Sokszor üldögéltem a partján merengve,

Mivé növök fel én, apró kis emberke.

Indiánok voltunk a tó menti erdőben,

vagy csak gyerekként lestünk nyulat, őzet.

Máskor fakarddal, három testőr lettünk,

a nádas sűrűjében kalandot kerestünk.

Elsuhant felettünk madárként az idő,

áldott gyerekkorból minden ember kinő.

Ám a sok vidámság, klassz élmény és kaland,

szívünkbe zárva örökre megmarad.

Egy kicsike tó, de nekem emlék tenger.

Óriásnak láttam gyerekszemmel.

Kirándulás, séta, játék és kaland

emlékei őrzik szívemben a tavat.

A tó nem csupán a múltam visszhangja.

Az unokáimat is hívja, várja partja.