Mert, megígértem neked, hogy nem bízok senkiben!

Se, férfiban

Se, nőben

Se, szegényben

Se, gazdagban

Se, kanonokban

Se, laikusban

Semmilyen emberi lényben.

Mindenki úgyis, ugyanúgy csalódik bennem…

Utálom azt, aki vagyok!

Mert mindenki elfut előlem messzire

Nem alkalmas személyem semmire!

Csak italra, cigarettára

S egyéb drogokra

Amiktől tudatom eltávozik a csillagokba,

És testem pedig visszabújik a porba.

Aludnom kéne már,

De az ágyam üres.

És akkor a legüresebb,

Mikor én magam fekszem bele.

Mert nincs itt apám, ki simogatta fejem

Se anyám, ki csókot nyom homlokomra

Csak a magány van, aki helyettük karjait a nyakam köré kulcsolja

Vége a napnak!

Búcsúzni kéne, de kitől akarok?

Mert már csak, megszáradt, megszikkadt

Magányos porhüvely vagyok.