HZ Eklogái (1. rész)
Horváth Zoltán – Első Ekloga
Várható olvasási idő: < 1 perc
szerző által korrektúrázva
„Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!”
Radnóti Miklós
Kontár
Mert, százsor ezerszer gondoltam arra
Hogy mi lenne, ha meghaltam volna
Világba, helyemet betöltené a rozsda
Emlékezetem, csupán korhadó fa
Értelme van ennek vagy, inkább
füsttel nyomjam tele a torkomat?
Rozmaring
Ó, tán tömjénfüst mit kívánhat tested?
Mert áldozat, vagy csak, mint minden ezen világon!
Kontár
Nem tehettem semmit sem az asztalra
Kezeim mégis cserepesek
Sokszor gondoltam, késekkel kezemben
Hogy felvágjam-e az éreimet.
Rozmaring
Miért tennéd ezt? Balga…
Hisz van remény a világon!
Nem kell eldobni azt,
Mi téged gyönyörrel tölt el
Kontár
Mondd akkor mit tegyek?
Tán csináljak gyermeket?
Elviszi azt majd a golyó, és az aszály
Magomból nem fog sarjadni új virág…
Rozmaring
Nézz rám ember!
Én most is bimbózóm ebben a hidegben.
Vagy tekints a kandúr arra, arra a fehérre ott előtted!
Megveszik, hogy a szukákat utolérje;
Ne bánkódj, hisz van remény!
Csak lent a sötétben
Onnan fog kibújni, csak az őt váró emberekre van szüksége!
2025
ÉRTÉKELÉS:
Minél több, annál jobb!
Rövid link:
(csak bejelentkezve)
