Nincs most más,
csak kék és fehér,
mindent belep a dér,
tél ránk hideget mér.
Hóból helyenként sár
fröccsen feketén ránk,
időnként szürkére vált
körülöttünk a téli táj.
Szépen kéklik az égbolt,
lábunk alatt fénylő jégfolt,
úgy tűnik, nyár már rég volt,
ami arcunkra pírt csókolt.
Sehol sincs egy tarka színfolt,
de a természet nem holt,
rejtekében ott van minden szín,
elbújva előlünk tavaszig.
(2024.01.15.)